Off post

Elnézést kérek minden kedves idelátogatótól, hogy napok óta nem jelentkeztem, nem posztoltam és senkinél nem írtam megjegyzést sem. Kisfiam kórházba került, ezért nem tudok most elegendö idöt tölteni veletek!
Hamarosan pótolom a hiányosságokat.

Málna mascarpone

Rengeteget törtem a fejem, hogy milyen édességeket készítsek a málnából. Zavarban voltam, mert a böség zavarával küszködtem. Tudniillik, megszállottan vásárolom a gasztro-újságokat, tetemes szakácskönyv gyüjteményem van és ráadásképp itt a net. A málna pedig a kedvenc gyümölcsöm, így már jó elöre rengeteg receptet félretettem, elmentettem, hogy amikor végre a kezeim közé kaparintom a hön áhított gyümölcsöt legyen miböl válogatnom. Megjegyzem, rendesen kiszúrtam magammal, mert mindent egyszerüen képtelenség megcsinálni. Így csak a legkedvesebbeket és legizgalmasabbakra kerítettem sort. Annyira belefeledkeztem a málnázásba, hogy rámszóltak, hogy jó lenne, ha elhagynám végre a konyhát, mert délután 5 óra van! Fejet hajtottam az általános akarat elött. Ám ekkor megszólalt a telefon. Szomszédasszonyom hívott, hogy kell-e ribizli, mert ö bizony nem kínlódik vele és rengeteg van a kertben. Mit gondoltok, mit válaszoltam????

400 g málna
1/2 citrom leve és reszelt héjja
2 tojás sárgája
50 g cukor
250 g Mascarpone
75 g natúr joghurt
200 g Cantuccini (olasz mandulás keksz)
2 e.k. mandulaforgács

A málna felét meglocsoltam a citromlével és ráreszeltem a citrom héjját is, majd pürrésítettem. A tojás sárgákat a cukorral habosra kevertem (vigyázat! a tojásokra ilyenkor nagyon vigyázni; csak megbízható helyröl, friss tojást használjunk!) A mascarponét a joghurttal kikevertem. A recept nem írja, de én ebbe is tettem egy kevés porcukrot, mert a család nem igazán savanyú párti. De el is hagyható! Hozzákevertem a málnapürét, majd lassan, adagonként a tojásos cukorhoz kevertem. Egy laposabb formát kiraktam a mandulás keksszel, a krémet szépen elsimítottam rajta. Min. 5 órát kell a hütöben pihennie, hogy a kekszek megpuhuljanak. Tálalás elött száraz serpenyöben megpirítottam a mandulát. A krém tetejét a félretett málna szemekkel, a mandulával és citromfü levélkékkel díszítettem.

Maci a málnásban....

ez voltam ma én! Kora reggel útrakeltünk málnát szedni. Annyit ettem a friss, érett, zamatos gyümölcsböl, hogy majd` kipukkadtam. Jó szerencsémnek köszönhetöen olyan környéken élünk, ahol szinte minden gyümölcshöz (sajna barack nincs!) hozzájutok, szedd magad keretében. Így volt a rengeteg eper, ma pedig a málna. Fenem már a fogam az áfonyára (még 8-10 nap) és a cseresznyére, meggyre is. Most itt ülök a rengeteg málna közepén és osztok, szorzok, hogy mindenre jusson, amit elterveztem. Ezért, most eltünök egy kis idöre, mert a málna nem várhat.
Feldolgozom, persze közben majd készítek egy pár fotót is, aztán visszatérek.

PinaColada fagyi

Ha már ilyen szépen elnevezett Scofield Frau Bagamérinek, akkor hü maradok a nevemhez és posztolok egy újabb fagyit. Nagyon szép ananászt kapni mostanában és azon túl, hogy szép ráadásul édes is, mint a méz. Így szinte mindennap hazakéredzkedik velem egy termetes ananász. Ma gondoltam egy mereszét és a koktél példájára gyártottam egy fagyit. Igazán hüsítö, ebben a nem éppen kánikulainak mondható idöben. Ahol nem kapnak gyerekek a fagyiból érdemes egy löttyintés fehér rummal, vagy kókusz likörrel még egy kicsit megvadítani.

1/2 ananász
citromlé
cukor
100 g tejszín
100 ml kókusztej

Az ananászt megtisztítottam és felkockáztam. Lecukroztam és citromlevet facsartam rá. Nem írok mennyiséget, mert ez szerintem ízlés dolga; van aki édesebben, van aki savanykásabban szereti. Betettem a hütöbe. A tejszínt és a kókusztejet egy kisebb lábasban teljesen felmelegítettem, de nem forraltam! Félretettem és teljesen hagytam kihülni. Jó fél óra múlva kivettem az ananászt a hütöböl és pürésítettem, majd összeöntöttem a tejszínes kókusztejjel. Fagyigépbe tettem és addig vártam, míg el nem érte a megfelelö állagot. Na, jó, néha azért kóstolgattam közben :)

Bécsi kenyér

750 g liszt
3 tk. só
1/2 cs. élesztö v. 1 cs. száraz
1/4 l melegvíz
200 ml tej

A hozzávalókat a géppel megdagasztottam, majd egy nagy gombócot formáztam belöle és újra dagasztottam, addig, míg a tészta hólyagokat nem képzett. Kelesztötálban duplájára kelesztettem, majd lisztezett deszkán átgyúrtam. Egy hosszúkás kenyérsütö formát kibéleltem sütöpapírral és megformázott kenyeret belehelyeztem. Letakartam és további 30 percig újrakelsztettem. Tetejét éles késsel több helyen bevágtam és vízzel bespricceltem. A sütöt elömelegítettem 200°-ra, alulra pedig egy edényben vizet tettem. 10 percig ezen a höfokon sütöttem a kenyeret, majd visszavettem a höt 160°-ra és további 35-40 perc alatt pirosra sütöttem.

Sült ricotta citromos mártással

Szerelem volt elsö látásra. Rögtön eldöntöttem, hogy mindenképp meg kell kóstolnom. Ma kerítettem rá sort, illetve már tegnap este elkezdtem, mert a ricottának ki kell csöpögnie, 1 éjjen át a hütöben. Már itt majdnem elment töle a kedvem, mert bizony reggel megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy fia csöpp, de annyi sem volt az edényben, amit alátettem. Így csak annyit tettem, hogy az anyagot, amibe belehelyeztem a sajtot, jó erösen a nyakánál megcsavartam, így préseltem ki a folyadékot. Ebböl az a tanulság, hogy felesleges 1 nappal elötte megtenni az elökészületeket, mert elég pár perc is hozzá. A végeredmény, a sült ricotta pedig fenséges, teljes harmóniában a savanykás mártással. Jelentem: kenyeret alig rágtam hozzá.

1/2 kg ricotta
1 tojás
olivaolaj
1 kis csokor petrezselyem
2 e.k. kapribogyó
1 citrom héja és leve
só, bors

A recept szerint a ricottát szüröbe, de még jobb, ha sürü szövésü textiliába tesszük. úgy, hogy a leve lecsöpögjön. (én hagyományos tetra pelenkába tettem)
A sütöt elömelegítettem 200°-ra. Olivaolajjal kikenni egy tüzálló tálat. (én a Creme Brulée formákban sütöttem). A lecsöpögött, illetve kinyomkodott sajtot villával kissé összenyomkodtam, majd elkevertem benne egy tojást. Sóztam, borsoztam. Belekanalaztam a tálkákba és betoltam a sütöbe. Kb. 40 percig sültek; akkor jó, amikor a széle ill. a teteje kezd picit barnulni. A durvára vágott petrezselymet, a kapribogyót, a reszelt citromhéjat egy kis olivaolajjal és a citrom levével megpároltam. A sajtot egy tálra borítottam és rákanalaztam a mártást. Pirított bagettszeletek illenek hozzá.

Túrós koszorú

Igen, igen, tudom, hogy megígértem, hogy takarékra teszem magam. Valahogy nem sikerül. Reggel még csak egy palacsintát kavartam be, hogy legyen a kiskorúnak valami édesség délutánra. Aztán csak addig mocorgott bennem a gondolat, hogy mégis kéne valamit sütni, meg Anyukám is kérdezte, hogy: "ma nem sütsz semmit?" Így a hatalmas nyomás alatt kénytelen voltam összedobni egy kelt tésztát. És, hogy ne legyen csak hagyományos sütemény, megszületett a túrós koszorú. Egész jól sikerült. A tészta állaga kicsit más, mint a megszokott keltek. Nagyon jól lehet vele dolgozni, de idöt kell rászánni, mert sütéssel együtt több 3 óra volt a dagasztással, kelesztéssel, sütéssel együtt. A végeredmény pedig egy habkönnyü, a túrótól kicsit szaftos kelt kalács.

500 g liszt
1/2 cs. élesztö (kb. 20 g)
5 g só
60 g cukor
75 g puha vaj
1 tojás
100 ml víz
100 ml langyos tej
pár csepp mandulaolaj

250 g túró (Lidl-s)
50 g cukor
1 t.k. fahéj

A tejet, a vizet, a sót, a cukrot és az élesztöt elkevertem egy edényben és félretettem. A lisztet a puha vajjal és pár csepp mandulaolajjal a dagasztókarral kicsit összemorzsáltam. Az élesztös tejben elkevertem a tojást, majd a liszthez öntöttem. Megdagasztottam. Addig kell dagasztani, míg teljesen sima tésztát nem kapunk. Kelesztötálba tettem és min. 1 de inkább 2 órát hagytam pihenni. Ebben a hideg idöben sehogyan sem akart "elindulni" a tésztám, még 2 óra várakozás után sem, így betettem a sütöbe 50°-ra. Pillanatok alatt a duplájára kelt. De az 1 órás pihentetési idöt nem szabad elszabotálni!!!! Lisztezett deszkára borítottam a tésztát és téglalap alakúra nyújtottam. A cukros, fahéjas túró tölteléket elsimítottam a tésztán, majd feltekertem, mint a beiglit. Nagyon éles késsel hosszában félbevágtam, de az elején hagytam egy kb. 2 cm-es részt, amit egészben hagytam. Az így kapott 2 ágat összefontam, kör alakúvá formáztam és egy alaposan kivajazott formába igazítottam:

Hagytam még bö 30 percet kelni. Amikor már szépen betöltötte a tészta a formát betoltam a 165°-ra (légkeveréses) elömelegített sütöbe. Kb. 40 perc volt a sülési ideje, viszont félidöben letakartam egy sütöpapírral, hogy ne égjen meg a teteje. Mikor a sütöböl kivettem pár percig pihentettem, majd óvatosan leszedtem róla a külsö karikát. 2 lapáttal alányúltam és sütörácson hagytam teljesen kihülni. Porcukorral megszórtam a tetejét.

Vajaskifli a nosztalgia jegyében

Újra egy kipróbált és garantáltan elronthatatlan péksüti Limarától. Már amikor posztolta tudtam, hogy végem van, mert biztosan meg fogom sütni. 2 napnál nem is bírtam tovább. Egyre csak motoszkált bennem a kisördög, aztán ma délután kaptam, fogtam magam és gyorsan bepakoltam a kenyérsütöbe a hozzávalókat. Nagyon jó állagú tészta került elö a gépböl, aztán pillanatok alatt meg is kelt. Már csak nyújtottam és formáztam. Bevallom öszintén, a fözéstöl kicsit tartottam, mert a bagel sütésétöl is eddig csak a fözés tartott vissza. És bebizonyosodott, hogy csak a kishitüségem volt az akadály. Semmi extra nehézséget nem fedeztem fel. Ragyogó ötlet volt újra Limarától, mert fantasztikusan ropogós lett a kisült kiflik héja. A sülö kiflik illata pedig leírhatatlan. Ti is megtapasztaljátok, ha megsütitek! Érdemes!

3 dl tej
1 tk. só
csipetnyi aszkorbinsav
1 e.k. cukor
60 dkg liszt
10 dkg vaj
2,5 dkg élesztö
2 e.k. burgonyapehely

A vaj kivételével mindent a kenyérsütögép üstjébe pakoltam és amikor már összeállt a tészta, részletekben egy kanállal adagoltam hozzá a puha vajat. Ha nem kielégítö a tészta állaga, egy pici tejet lehet még hozzáönteni. Nekem nem kellett; pont úgy volt jó, ahogy a recept írja. Dagasztás után a tésztát enyhén kiolajozott kelesztötálban duplájára kelesztettem, majd lisztezett deszkán 8 db-ra vágtam. Egyenként kinyújtottam ovális formára és feltekertem a kifliket. Letakartam és tovább kelesztettem. Közben egy nagyobb lábasban vizet forraltam és bekapcsoltam a sütöt 180°-ra (légkeveréses). 30 perc pihenö után a kifliket egyenként forró vízben kiföztem, oldalanként fél percig. Szürökanállal azonnal a sütöpapírral bélelt tepsire tettem. Amikor minden kifli "megfött", betoltam öket a sütöbe és 15-20 perc alatt megsütöttem öket. Az igazi próbatétel az volt, hogy visszatartsam az éhes szájakat, amíg egy picit meghülnek a kiflik.
(Én személy szerint friss eperlekvárral ettem. Mennyei!)

Diós-vörösáfonyás semmifreddo

Már épp telezokogtam a párnámat, miután Dolce Vita oldalán megláttam az e havi Nök Lapja Konyhájában megjelenö fagyi fotókat, de a receptekhez sajnos nem jutottam hozzá. Maradt csak a nyálcsorgatás. És akkor......
megérkezett a postás. Csongi barátnöm megneszelte, hogy bizony én repesnék az örömtöl, ha birtokolhatnék egy ilyen újságot. Gyorsan feladott nekem egyet, hatalmas meglepetést szerezve vele. Mindegyik fagyis recept nagyon tetszik, de elsöként erre esett a választásom. Mondhatom, megint csak jól döntöttem, mert mennyei. Egy kicsit feljavítottam, mert eredeti formában nem volt benne sem piskóta, sem rum. Gondoltam biztosan nem fog töle elromlani. Bizton állítom, mesés lett.

20 dkg tisztított dió
3 tojás
1/2 l tej
10 dkg cukor
10 dkg vörösáfonya
csipet só
1 vaniliarúd
4-5 db babapiskóta
1 löttyintés rum

A cukrot habosra kevertem a tojássárgákkal, majd hozzáadtam 4,5 dl tejet és a vaniliarúd gondosan kikapargatott magocskáit. Vízgöz fölött, folyamatosan kevergetve besürítettem. A diót a maradék tejjel pürésítettem ( az eredeti receptben az áll, hogy botmixerrel. Nekem ez nem sikerült, így a mindent daraboló szuper gépemet kaptam elö). A diót és az apróra vágott áfonyát a krémhez adtam és teljesen kihütöttem. Közben a tojásfehérjékböl pici sóval kemény habot vertem, majd óvatosan összeforgattam a diós krémmel. A babapiskótát apróbb kockákra vágtam és egy lötty rum társaságában ezt is elkevertem a habban. Fagyis dobozba kanalaztam és betettem a mélyhütöbe. 3 és fél óra elteltével már nem bírtam magammal és szervíroztam. Nem is kellett pihentetni, mert pihentetés nélkül elpárolgott. Nem tesz neki jót a szobahömérséklet! :)

Szigetházi tésztás szelet - Max nyomán

Olyan sok jót hallottam már Max eme remekéröl, hogy biztos voltam benne, valamikor kipróbálom. Tervben volt már régebb óta, de valamiért mindíg háttérbe szorult. Ma viszont eljött a szigetházi ideje nálunk is. Jobb késön, mint soha alapon. Nagyon finom és könnyen elkészíthetö, tovább gondolható, fejleszthetö csöben sült finomság. Köszönjük Max a receptet!

2 cs. levelestészta
70 dkg csirkemell filé
10 dkg fekete erdö sonka
20 dkg reszelt sajt
2 tojás
2,5 dl tejföl
2,5 dl fözötejszín
2 db savanykás alma
5 dkg bacon szalonna
10 dkg gépsonka
só, bors
majoranna, kakukkfü
petrezselyem

Minden összetevöt meghagytam, egyedül a mennyiségeken változtattam egy picinykét. Úgy jó, ahogyan van. Fázis fotókat nem készítettem, mert Max oldalán profin be van mutatva minden, klassz fotókkal. Mégegyszer köszi Max!

Epercrumble...

... vagy inkább a teljes elcsábulás.

Jaj annak, aki egyszer megkóstolja! Nekem is végem van, mert teljesen rabja lettem ennek az édességnek. Semmi különös és mégis! Csak a gyümölcs, a maga valójában, a teteje roppanós és édes, igazi harmóniában a savanykás eperrel. Hozzá egy adag igazi vanilia fagylalt: maga a katarzis.
Pár nappal ezelött már szemezgettem Lúdanyó rebarbarás remekével. De még mindíg volt egy kevéske eprem, így a morzsás édesség ma ezzel készült. Már kattog az agyam, hogy milyen lesz majd áfonyával.... Hmmm! De addig még kicsit tobzódom az ízekben, mert egyszerüen abbahagyhatatlan. Nem is tudom, hogy eddig ezt én miért is nem fedeztem fel!?? Mindenkit arra bíztatok, hogy feltétlenül próbálja ki! Ne csak én legyek crumble függö!
Ja! és ígérem, hogy hosszú ideig ez lesz az utolsó epres posztom!

250 g cukor
150 g vaj
250 g liszt
1 kg eper
vanilia fagylalt

A cukrot, a vajat és a lisztet egy nagyobb tálban, a robotgép dagasztókarjával morzsává dolgoztam. Az epret megmostam, félbe, negyedbe vágtam és egy tüzálló tálba halmoztam. Tetejére szórtam a morzsát és elömelegített sütöben (180°) 20 percig sütöttem. Langyosra hütöttem. Majd kis tálkákba vanilia fagyit kanalaztam, tetejére pedig a crumble-t. Azóta lebegünk!

Virágzik a kertemben az angol menta. Ugye, milyen szép?

Szélesmetélt kapros tengerilazaccal

Mára hál Istennek egyre inkább beférközött a köztudatba az Omega zsírsavak jótékony hatása. Azt is lehetne mondani, hogy unalomig ismétlik, hogy nagyon sok halételt kell/kéne fogyasztani, hogy megfelelö mennyiségü hasznos vitaminhoz jusson a szervezetünk. De ezt nem elég elégszer mondani, mert bizony tényleg kevés halacska kerül az asztalra. Mondjuk a pl. a japánokhoz képest. Én is nagyon igyekszem, ezért legalább egyszer hetente hal van ebédre. Kisfiamnak,- aki erösen hyperaktivitás jeleit mutatja- pedig nagy szüksége van az Omega zsírsavakra.
Azon vagyok, hogy változatos halételeket készítsek, így ma erre a picit gyümölcsös ízü, ámbár mégis dominánsan kapros-halas tésztát kínáltam ebédre.

400 g szélesmetélt
só, pici olaj
400 g tengeri lazacfilé
4 salottahagyma
1 cs. kapor
2 e.k. olivaolaj
200 ml narancslé
100 ml tejszín
só, bors
1/2 t.k. kurkuma

A szélesmetéltet böséges, sós, picit olajos vízben megföztem. Közben az apróra vágott hagymát üvegesre pároltam. Hozzáöntöttem a narancslevet és a tejszínt és összeforraltam. A halfiléket megmostam, papírtörlövel leszárogattam, majd falatnyi darabkákra vágtam és kb. 5 percig pároltam a narancsos-tejszínes szószban. Sóztam, borsoztam és kurkumát is adtam hozzá. legvégül az apróra metélt kaprot tettem bele. Az idöközben kifött tésztát leszürtem és a halas raguhoz kevertem. Kaporral díszítettem.

Eper-ananász vitaminbomba

Valamit kezdeni kell a sok eperrel, amit még tegnapelött szedtünk. Szó sincs róla, hogy ne eszegetnénk úton-útfélen, de még mindíg van! Gyönyörü, friss, illatos ananászt is kaptam ma reggel. Adta magát, hogy házasítsam az eperrel. Aztán amikor elkezdtem tisztítani az ananászt, természetesen nem álltam meg, hogy ne csipegessek belöle. Ilyen édes, leves gyümölcsöt ritkán ettem. Ezért egész egyszerüen csak a turmixgépbe pakoltam, az eprek társaságában és nem adtam hozzá semmit. Egyszerüen élveztük a két gyümölcs fenséges zamatát, a maga valójában.

Újragondolt töltött padlizsán

Nagyon szeretjük a padlizsánt. Eddig még csak a megszokott módon készítettem; itt. Ma azonban merészet gondoltam és a jól bevált receptet félretéve kipróbáltam máshogyan. Stahl recept ez is. Már jó régen láttam egyik müsorában, akkor elkezdtem vele koketálni. Aztán ma a tettek mezejére léptem és ezt kapta a család ebédre. 2 táborra szakadt a társaság: van akinek a régebbi változat ízlik jobban, van aki e mellett teszi le a voksát. Nekem ízlik mindkettö.

2 db padliszán (vagy3!)
500 g darált borjúhús
1 dl olivaolaj
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
só, bors
1 e.k. morzsolt oregano
1 k.k. fahéj
1 kanál cukor
400 g hámozott paradicsom

2 dl tejszín
2 dl tejföl
2 tojás sárgája

A padlizsánokat alaposan megmostam (a zöld részét le lehet vágni; én ma nem tettem), majd hosszában félbevágtam. A fele olajat serpenyöbe öntöttem és vágott felükkel lefelé pár percig pirítottam öket. A sütöt idöközben elömelegítettem 200°-ra. Egy tepsit illetve sütölapot sütöpapírral béleltem. A megpirított padlizsánokat vágott felükkel felfelé a tepsire fektettem és a sütöben kb. 20 perc alatt tovább, pirosra sütöttem. Közben a maradák olajon az apróra vágott vöröshagymát aranyszínüre sütöttem, rányomtam a fokhagymákat is és rátettem a darálthúst. Sóztam, borsoztam. Fakanállal folyamatosan kevergettem, hogy a hús kis morzsákká essen szét.
Füszereztem, majd rátettem a paradicsomot is és lefedve pároltam. Kikapartam a padlizsánok belsejét és amennyire tudtam pépesre vágtam. Ezt is belekanalaztam a serpenyöbe. Ezzel a töltelékkel megtöltöttem a padlizsánokat, lefóliáztam a tepsit és 20 percre a sütöbe toltam. Közben elkevertem a tejszínt és a tejfölt a tojássárgákkal. A sütöböl kivéve ezzel locsoltam meg minden duci padlizsán tetejét, majd 10 percre még visszatoltam öket a sütöbe, fólia nélkül.

Hideg epres rétes

Sok évvel ezelött gyakori vendég voltam a Mátyás pincében. Ennek az az egyedüli magyarázata, hogy ott készítették a világ legfinomabb hideg epres rétesét. Azért nem azt mondom, hogy mindennap megfurdultam ott, de havonta 2x, 3x biztosan. Az ismerös föpincér már tudta, hogy érkezünk és amint beléptünk az ajtón, már adta is a rendelést a konyhának: "Epres rétes rendel!" Most ezt a régi, ám nem feledett ízt próbáltam reprodukálni, kisebb-nagyobb változtatással. Sajnos igazi réteslaphoz itt nem jutok hozzá, csak a kapható, inkább leveles tésztához hajazó tésztából készítettem. Az összképen és ízvilágon mit sem változtatott, nagyon finom lett. Szüksége van az embernek néha egy kis nosztalgiára.

2 cs. réteslap
500 g eper
500 g Mascarpone
300 g tejszín
150 g porcukor
1 cs. habfixáló
fél rúd vanilia
pár csepp narancsvirágvíz

A lapokat kb. 10x10 cm-es négyzetekre vágtam és 180°-os elömelegített sütöben megsütöttem.
A Mascarponét a porcukorral, a vaniliarúd kikapart belsejével és pár csepp narancsvirágvízzel ( az illat kedvéért) habosra kavartam. A tejszínt a habfixálóval kemény habbá vertem, majd óvatosan beleforgattam a Mascarponés krémbe. Végül következett a megmosott és feldarabolt eper. A teljesen kihült lapokat megtöltöttem, tetejére friss epret halmoztam, megszórtam porcukorral és menta levélkékkel díszítettem. Fogyasztás elött 1 órát hideg helyen töltöttek.