szombat, február 28, 2009

Lassú marha

Erre a nagyon finom étekre Füszeres Eszter blogjábban bukkantam. Kicsit a füszerek arányain változtattam, a saját ízlésünk szerint.
Már 2-3 hete elkészült, de idöhiány miatt, csak most került elö. Igazságszerint majd nem elfeledkeztem róla, pedig nem lett volna szabad, mert megérdemelt helye van a konyhámban.
Egy lusta vasárnapon került az asztalra. Tényleg rengeteg idöt spórol az embernek, mert, ha elözö este elökészül vele az ember lánya, akkor reggel csak a sütöbe kell tolni, aztán jó pár órára magára lehet hagyni, mert biztos, hogy nem sértödik meg. Jót tesz neki az idö.
Aztán csak asztalhoz kell ülni és be kell zsebelni a dícséretet. Mert az tényleg jár érte!
Köszi Eszter! :)




1 kg marhacomb
0,5 kg gomba (Champignon)
3-4 babérlevél
4-5 gerezd fokhagyma
6-8 db lilahagyma

1 kk egész bors
4-5 dl száraz vörösbor
6 ek olaj
1 ág rozmaring


A húst elözö este újjnyi vastag szeletekre vágtam és kevés olajon hirtelen mindkét oldalát átsütöttem, majd megsóztam. Rögtön a lábasba raktam (én a liba sütömben sütöttem, mert annak teteje is van). Megtisztítottam a gombát, félbe és negyedekbe vágtam, az is ment a lábasba. Ugyanígy jártam el a hagymával és a fokhagymával is. Következett a bors és a babérlevél. Majd elfelejtettem: még 2 db paradicsomot is félbevágva a tetejére tettem. Meglocsoltam a vörösborral, rátettem a rozmaringot és hideg helyre költöztettem. Másnap reggel betoltam a sütöbe, 100°-ra állítottam és sorsára hagytam. Kb. 5-6 óra múlva kiszedtem és már tálalhattam is az ebédet.

A szomszéd kertje mindíg zöldebb....

Tiramisu CupCake

Tegnap Csongi készítette ezt a Cupcake-et és nekem természetesen ma már meg kellett csinálnom. Nem bírtam ki! :)
Még szerencse, mert szebbé tette a szombat délutánunkat. Csodálatos ízü finom muffin és szinte semmivel sem kerül több idöbe, mint egy hagyományos muffin elkészítése. Nekem kicsit édes volt így a 125 g cukorral a krém a tetején, legközelebb ezt majd szem elött tartom és kevesebb cukor kerül bele. De nem kell aggódni, így is elfogyott.



1/2 csésze (125 ml) liszt
1/2 csésze kristálycukor
2 tk. sütőpor
2 tojás
2-3 ek. tej
1 tk. vaníliakivonat
125 gr. vaj

1 ek. nescafe

a hab:
250 gr. mascarpone
1/2 csésze porcukor
2 dl tejszín

kakaópor



A lisztet, a sütőport és a nescafe-t összekeverjük. Egy másik edényben a tojásokat habosra keverjük a cukorral, majd a szobahőmérsékletű, lágy vajjal, ezután hozzáadjuk a vaníliát, valamint 2-3 ek. tejet. A száraz összetevőkhöz keverjük a vajas-tojásos-cukros keveréket. Muffintepsibe papírkapszlikat teszünk, elosztjuk benne a tésztát, majd előmelegített, 180 fokos sütőben kb. 20 percig sütjük. (Tűpróba!). Rácson kihűtjük.
Míg hűl, elkészítjük tetejére a krémet: a mascarponét, porcukrot és tejszínt kemény habbá verjük. A krémet egyszer használatos nyomózsákba töltöttem és megdíszítettem a tetejét. A végén cukrozatlan kakaóporral meghintettem.


péntek, február 27, 2009

Mazsolás csigák

Van nekem egy német nyelvü, Sütemények és torták c. jó kis szakácskönyvem. Ebben találtam ezt a receptet. Még álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen finom dolog fog belöle kisülni. Valószinü a túrótól olyan állagú lett a kisült tészta, mintha leveles tészta lenne. Kísértetiesen hasonlít a pékségekben kapható csigákhoz. Legközelebb ki fogom próbálni kakaóval és túró töltelékkel is. Mindenkinek melegen ajánlom!



250 g túró
300 g hideg vaj
1 csipet só
1 cs. vaniliás cukor
250 liszt
1 t.k. sütöpor
125 g mazsola
50 g darált mogyoró
1 t.k. fahéj
50 g cukor
150 g porcukor
pár kanál citromlé




250 g hideg vajat apró forgácsokra vágtam, hozzáadtam a túrót, a lisztet, a sót, vaniliás cukrot és a sütöport. A robotgép dagasztó karjával összekaszaboltam kicsit, majd lisztezett kézzel az egészet sima tésztává gyúrtam. Folpackba csomagoltam és betettem a hütöbe, 1 órát pihenni.
Lisztezett deszkán 40x60 cm-re nyújtottam. A maradék vajat a mikróban folyósra olvasztottam, kicsit hülni hagytam, majd lekentem vele a tésztát. A mazsolát forróvízzel átmostam, majd jól lecsepegtettem, majd összekevertem a a mogyoróval, az 50 g cukorral, fahéjjal. Egyenletesen elosztottam a tészta tetején. A tésztát a rövidebb oldalánál szorosan feltekertem és egy éles késsel, amit folyamatosan vizeztem és 20 db-ra vágtam. Sütöpapírral bélelt sütölemezre fektettem és elömelegített sütöben (180-200°) 25-30 perc alatt arany barnára sütöttem.
A porcukrot elkevertem a citromlével és még melegen megkentem a csigákat.











Tengerparti varázslat télvíz idején

Tagliatelle tenger gyümölcseivel


Mennyei illatok töltötték be ma délben a konyhámat. Nem bírtam már magammal, napok óta vágytam egy kis nyári, tengerparti feelingre. El is döntöttem hamarjában, hogy én mediterrán hangulatot fogok ma az ebédhez varázsolni. Nagyon bejött, mert a családom lelkesedése, dícsérete mindennél többet ér. Nem kellett hozzá több, mint egy kis friss házi tészta, rák, kagyló, tintahal, polip darabkák, jó sok fokhagyma, petrezselyem, meg a szívem, amit beleföztem!





500 g tenger gyümölcsei
olivaolaj
5-6 gerezd fokhagyma
jó sok petrezselyem zöld
frissen örölt szinesbors
apróra vágott chili paprika
friss széles metélt (Tagliatella)



Kevés olivaolajat hevítettem, majd rádobtam az apróra vágott fokhagymát, de csak a teljes mennyiség kb. 2/3-át. A többit félretettem. Pár másodpercig pirítottam a fokit és szinte azonnal tettem is rá a herkentyüket. Sóztam, frissen örölt borssal ízesítettem és hagytam, hogy a levét kicsit elpárologtassa. Közben jó sok friss, apróra vágott petrezselymet szórtam rá. Ekkor már lobogott a víz a fazékban, igy a friss tésztát 2 perc alatt készre föztem, leszürtem. Mielött összeforgattam volna a finomságokat, beletettem a félretett fokhagymát és az apróra vágott chili paprikát is.
Nagyon finom volt!


csütörtök, február 26, 2009

100-as lista avagy az életem a kaja körül forog

Trinitynél olvastam az ö listáját. Még szép, hogy én sem maradhatok ki ebböl a játékból. Elgondolkodtatott, hogy azért én egy jó nagy zabagép vagyok. Tényleg jó lesz visszavenni a "tempóból" mert már minden a kaja és a konyha körül forog. Nem akarok olyan lenni, mint a reklámban a dagadt pasi: "Egyszer élünk!"

vastagon szedett
: amit már ettem
normál: amit még nem
piros dőlt: amit nem is akarok enni

Ajvár – ettem, néha használom, de nem rohanok ki érte a világból

Aszú – 5 évente egyszer, annyira nem. Inkább Szamorodni

Bableves csülökkel – nagyon bejön, sok tejföllel

Baklava – Törökországban ettem az elsö igazit és bár rettenetesen édesszájú vagyok, ez még nekem is nagyon sok

Baracklekvár – nagyon szeretem, de sajna a földrajzi helyzetemböl adódóan egyre ritkábban jut a kenyeremre igazán finom, házi készítésü

Bárányhús – ettem már, de utáltam is magam érte rendesen! Nekem olyan mintha gyereket ennék.

Barátfüle – de rég ettem :(

Békacomb rántva– ettem és még élek! Nem volt olyan nagy durranás

Birsalma sajt – szezonban gyártom rendületlenül. Télen jó szolgálatot tesz.

Bodza szörp – egyetlen egyszer nekiveselkedtem, akkor megfogadtam, hogy soha többet. pedig nagyon szeretem


Borsóleves - bármikor

Bundás kenyér – csak ne lenne annyira hízlaló!!!

Burek – nem volt szerencsénk egymáshoz, vagy annyira nem fogott meg, hogy nem is emlékszem

Cékla saláta – nyersen, föve; jöhet!

Csalántea – jótékony! Sokszor magam szedtem!

Csevapcsicsa – Grillpartyk elmaradhatatlan szereplöje

Csicsóka - elkerültük egymást

Csiga – nekem bejön. Határozottan ízlik. Ízlések és pofonok!

Csirkeláb a húslevesből – naná!!!!!


Disznósajt – régen nagyon szerettem, de csakis hajszálvékonyra szeletelve. Azóta hallottam pár rémtörténetet és inkább nem

Erdei gombák – drága Apukámmal rengeteget jártunk gombászni. Azóta is mindíg vizslatom a gombákat mindenhol. Utánozhatatlan ízek!


Esterházy torta – szívemhez legközelebb álló torta. Volt, hogy barátnöm 20 szelet tortával indított útnak és csodák csodája kibírta a 800 km-t.

Fagyasztott hal rudacskák – fiam nagy kedvence. Én el vagyok nélküle


Fánk – eleinte reszkettem a fánk sütéstöl. Ma már szinte csuklóból jön és még farsang sem kell hozzá!


Fasírt – kevesen készítik az én ízlésem szerint, pedig én sem trükközök vele sokat. Csak rendesen megfüszerezem. Szeretem!


Finomfőzelék – nekem ízlett, még a menzán is :)

Fokhagymás lángos, sajttal és tejföllel - évekig hivatásszerüen müveltem a sütését és még sem tudtam megutálni

Fonott kalács – bármikor


Főtt csöves kukorica – ha zsenge, akkor igen! Semmiképp sem fagyasztott!

Gulyásleves – egyik kedvenc levesem. Csak friss legyen hozzá a kenyér!


Gyümölcsbor – még szép! Nyáron, jól lehütve.......

Hagymaleves – nagy kedvenc, meg a tesó is, a fokhagymaleves


Halászlé – csak ahogy Apu csinálta. Most már Anyuét eszem csak, de kizárólag hal nélkül, csak a levet

Jeges kávé – nyáron mindennap

Kakashere pörkölt - nincs az az Isten!!!!

Káposztás tészta – érdekes! gyerekkoromban csak és kizárólag cukorral. Ma már kizárólag sok borssal

Kapros tökfőzelék – bármennyit

Karalábé – a töltött verziót nagyon kedvelem

Kaszinó tojás – amit én készítek

Kecsketej – nekem nagyon nem jön be még a szaga sem. A sajtot viszont szeretem. Furi nem?

Kemping sajt a tömlőből – gyerekkorban kiflire nyomva tonna szám ettem. Otthon bespájzolok belöle, mert fiam nagyon szereti


Képviselőfánk – jöhet minden mennyiségben!

Knédli – nem szerelem a miénk


Kocsonya – régebben nagyon bejött. Mára valahogy megkopott a varázsa. De azért még 1-1 tányérkával lecsúszik szilveszter tájékán

Kókuszgolyó – szinte már sosem

Kovászos uborka - nincs nyár nélküle. Kevés néha az üvegem :)

Körömpörkölt – most nem mesélem el az utolsó találkozásom a körömpörivel. Azóta nem randizunk egymással

Körözött – egyértelmü. Finom!

Krémes – már én is tudok olyat, mint a cukikban! bi-bi-bi

Krumplipüré – vajjal, tejjel, tejföllel. Attól kicsit "pufosabb" lesz"

Krumplis tészta – bármikor, csemegeubival

Lecsó – egész nyáron el lennék vele. Tojás nélkül, sürü szafttal, friss kenyérrel

Lekváros bukta – meg túrós

Libamáj – ha nem lenne ilyen drága és hozzájutnék, akár mindennap

Lóhús - lókolbászt, meg párizsit ettem régen. Ma már nem enném meg

Madártej – ritkán készítem, pedig szeretem. De a habját nem!

Majonéz – elkerülhetetlen. De a krumplihoz szigorúan magam készítem

Mákos guba – Bármikor

McDonald’s Big Mac Meal – csak ne lenne olyan rohadt egészségtelen. Imádom! de éppen ezért csak nagyon ritkán; 1 évben 1x 2x

Meggyszósz húslevesben főtt marhahús mellé – már össze is futott a nyál a számban..

Muszaka – jóban vagyunk

Nyúlhús – semmiképp!

Őszibarack befőtt – cukrozatlan, roppanós

Pacal– nagyon-nagyon szeretem! De csak amit mi készítünk. Tudnom kell, hogy tiszta. Betegre tudom magam enni belöle

Padlizsánkrém – aha!!!!!

Palacsinta – bármikor, bármelyik, bármennyi

Pálpusztai sajt – jaj, de jó! Régen azt gondoltam, hogy soesm fogom megenni. Nincs annál finibb sajt. Minnél büdibb, annál jobb!

Paradicsomos káposzta – a világból lehetne vele kikergetni. Még látni sem bírom. Megtömtek vele az oviban

Párizsi – már nem olyan, mint a békebeli, am i még 3,60- ba került

Pilóta keksz – mindíg reménykedek, hogy olyan lesz, mint régen. Rétegenként ettük és sosem untuk meg!

Pogácsa – minden fajtája nagy kedvenc. Jó haverságban vagyunk és sokat találkozunk

Puding – sütikbe igen!

Puliszka - nem hagyott mély nyomokat

Rántott hús – nem telik el hét nélküle

Rakott krumpli –nem igazán.

Rácponty tejföllel – nem szeretem.

Sárgarépa krémleves – jöhet. Szépen is tudok ám fütyülni!!!

Somlói galuska – csak a házi. Minden mennyiségben

Sóskaleves – A mártás az én nagy szerelmem

Sült gesztenye – szép emlékek, romantikus andalgások a havas Budapesten.

Sült kolbász papírtányérról, a hentesnél – idejét sem tudom mikor, utoljára. De jó lenne!

Sült tök – csak ha édes

Szilvapálinka - natürlich

Szilvás gombóc – Isteni! Nagyon szeretem

Szőlős rétes – mint a palacsinta: bármikor, bármennyi

Sztrapacska – Juhtúróval, tejföllel, ropogós pirított szalonnával. Imádom!

Tatár beefsteak – nagy kedvenc!

Tintahal – Horvátországban, jó sok fokhagymával, roston

Torma – húsvéti sonka. Néha torma mártás, fött marhahúshoz

Töki pompos – ez még kimaradt.

Töltött káposzta – minden sátors ünnepkor. Inkább már a light-os változat

Töpörtyü – nem jutok már hozzá! Sajnos!

Túró Rudi – otthon nem gyözöm venni. De sajna már nagyon drága. Mindíg spájzolok belöle

Túrós tészta cukorral – gyerekkoromban csak így ettem. Ma már inkább sósan

Vaddisznó pörkölt – Rajongani nem rajongok érte. A szarvast jobb szeretem

Véres hurka – ezelött sem, ezután sem

Virsli – Paprikás krumpliba, meg szilveszterkor

Zöldbab – nagy kedvenc a zöldbabfözi, de csak sok fokival és petrezselyemmel

Zúzapörkölt – nem rég énekeltem meg! Imádom

Zserbó – megtanultam jól készíteni. Nagyon szeretem!


Aki kedvet érez hozzá, lásson neki és ossza meg velünk torkoskodásait! :) Felkészülni, mert sokáig tart!

szerda, február 25, 2009

Rólad álmodtunk.....

BOUNTY - Kókuszos muffin


Testületileg odavagyunk a kókuszért. Éppen ezért gondoltam, hogy talán valami kókuszossal tudok válogatós gyermekem kedvében járni. Már kora délelött finoman kikérdeztem, hogy mit szólna egy olyan édességhez, ami olyan, mint a Bounty csoki!? (Anya alig rafinált, mert tutira tudja mire gerjed a gyermeke!!!) A válasz beleegyezö volt, így ebéd után már alig vártam, hogy nekiláthassak a muffinnak. Mint minden muffin ez is pillanatok alatt összeállt. De közben azok az illatok.... Hmmmm! Mesés! Csuda jó, hogy ebben a nasiban sincs liszt, viszont a kókusztejportól a mennyekben éreztem magam. A koronát az illat és íz kavalkádra a lime tette fel. Mellesleg látványnak sem volt utolsó: a hófehér kencében itt-ott felbukkantak a szépséges zöld citromhéj darabkák. Naná, hogy míg a kapszlikba kanalaztam a masszát nem álltam meg, hogy nyalakodjak. Tuti meg lehetne nyersen is enni, de minek, amikor már elöre biztos voltam benne, hogy igazi csoda fog ma kikerülni a sütömböl. Komolyan mondom, nehezen tudtam magam türtöztetni, míg sültek a sütöben. Olyan illattal árasztották el a lakást......
Végre letelt a 20 perc és már csak hüteni kellett. Sokat nem bíbelödtem vele, mert már szinte reszkettünk a sütiért. Kéretik nem nevetni!! Tessék kipróbálni és azonnal minden érthetö lesz.
Egy szó, mint száz! Megtaláltuk! Ez a mi sütink! Le kellett volna mérni, hogy hány perc alatt fogyott el a 12 db. Holnap rohanok és veszek még kókusztejport, mert valószínü ez a muffin mindennapos vendég lesz a háznál. Vagy ezt is meg lehet unni? Kipróbáljuk!

Majd elfelejtettem; ez is Stahl recept!




7 dkg vaj
4 tojás fehérje
15 dkg porcukor
10 dkg kókusztejpor
10 dkg kókuszreszelék
1 zöldcitrom leve és héja


A sütöt 200°ra elömelegíteni, a muffinsütö mélyedéseit kibélelni a papír kapszlikkal.
A vajat megolvaszatani, hogy folyós legyen, félre tenni hülni.
A tojás fehérjékböl habot verni. - nem szükséges nagyon keményre, lényeg, hogy levegös legyen a hab. Egy másik tálban összekeverni a porcukrot, a kókusztejport, a kókusz reszeléket. Hozzáreszelni a zöldcitromhéját, majd ezt a keveréket fakanállal lazán hozzáforgatni a tojáshabhoz. Végül átszürve a citrom levét is és az olavsztott vajat is belekeverni.
A kapszlikba kanalazni, majd kb. 20 perc alatt készre sütni.







kedd, február 24, 2009

Diplomata szelet

Ezt a receptet a Váncza-féle 1936-os süteményes könyvéböl vadásztam. Nem annyira mutatós, de nagyon egyszerü és igazán finom kávéhoz, teához passzoló délutáni nasi.





25 dkg lisztet 18 dkg margarinnal, 8 dkg cukorral, 1 cs. sütöporral és 3 tojás sárgájával összegyúrunk. Félújjnyi vastagra nyújtjuk, kikent tepsibe tesszük, málna vagy baracklekvárral megkenjük és bevonjuk az alábbi habos keverékkel:
12 dkg porcukrot elkeverünk 1 cs. vaniliás cukorral és részletekben a habüsteben lévö 3 tojás fehérjének kemény habjához keverjük. A végén még 8 dkg örölt mandulát is adunk hozzá. Rákenjük a sütemény tetejére és még 4 dkg örölt mandulával megszórjuk. Forró sütöben pirosra sütjük.
Mikor félig kihült éles késsel hosszúkás szeletekre vágjuk.



Hogyan kényeztetem a családom

Spenótos lasagne

Ma ráérös napom van; gondoltam kényeztetem kicsit a családom és csinálok friss lasagne-t. Fiam leges-legkedvencebb étele, bár eddig még csak a boltban, készen kaphatót kóstolta. Friss az is, mármint nem fagyasztott, de én akkor is valami "mü ízt" érzek rajta.
Annyira készültem, keresgéltem a neten, olasz oldalakon, hogy a lehetö legfinomabb változatot tehessem ma az asztalra. Találtam is kedvemre valót, kaptam friss spenótot is hozzá. Minden adott volt a finom ebédhez.
El is készítettem annak rendje, s módja szerint. Tálaltam. És akkor becsapott a ménykü! Gyermekem magából kikelve: " Fujjjjjjj, Mami! Mi van benne? Nekem az nem kell!" -persze, hogy a spenóttal nézett farkasszemet. Akkor már hiába bizonygattam neki, hogy ez sokkal finomabb, mint amit a boltban veszünk.... stb. Hajthatatlan volt. Döntése megmásíthatatlan; mert eldöntötte, hogy ö biz` ebböl nem fog enni. Pedig a spenótot, mint fözeléket megeszi. Végül hajlandó volt 1 azaz egy szál tésztát megenni, de arról is le kellett kaparni mindent, ami csak található volt rajta.
Így feláldoztuk magunkat, mi felnöttek és rettenetes nagy étvággyal befaltuk az egész tál lasagne-t. Nagyon finom volt, ilyet tényleg csak akkor ettem, amikor Olaszországban jártam. Büszke vagyok magamra, hogy ilyen finomra sikerült. Próbáljátok ki, érdemes!





500 g spenót

1/2 l víz
1/2 t.k só
1 e.k. olivaolaj
400 g darálthús
1 fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 doboz paradicsompüré
1/8 l húsleves
só,bors
50 g vaj
50 g liszt
1/4 l tej
1/8 l víz
100 g Ricotta
szerecsendió
2 paradicsom
100 g Pecorino*
100 g Lasagne tészta


A spenótot megpucoltam, többszörös vízben megmostam. (Mélyhütött spenót esetében felengedni és a levét szürön keresztül teljesen kinyomni). Egy nagyobb lábasabn 1/2 l vízben feltettem föni. Amikor felforrt beletettem 1/2 t.k. sót és további 2 percig blansíroztam. Szüröbe szedtem és jéghideg vízzel leöblítettem. Félretettem, hogy maradjon ideje teljesen lecsöpögni. Egy serpenyöben olivaolajon a darálthúst megpirítottam, folyamatosan kevergettem, hogy ne maradjanak benne apró darabkák sem. Rátettem az apróra vágott vörös és fokhagymát, tovább pirítottam. Közben rákanalztam a paradicsompürét is. A dobozát teleengedtem vízzel - kiöblítve a maradék paradicsomot is - ezt is hozzáöntöttem. Végül ráöntöttem a húslét is,sóztam, borsoztam, majd az egészet készre forraltam. Félretettem.
A vajból, a lisztböl és a tejböl a hagyományos módon besamellt készítettem, majd 1/8 l vízzel hígítottam. Sóztam, borsoztam, szerecsendióval ízesítettem és belekevertem a Ricottát.
A paradicsomokat vékonyan felszeleteltem, a sajtot lereszeltem.
* Ha nincs Pecorino sajt, akkor bármilyen más, kemény juhsajt is megteszi. Végszükség esetén jó a parmezán is.
A sütöt 200°-ra elömelegítettem. Egy négyszögletes formát olivaolajjal kikentem és kibéleltem az elsö réteg tésztával. Erre jött a spenót fele, majd a húsos-paradicsomos szósz fel. Betakartam paradicsom karikákkal, sóztam, borsoztam. Megszórtam a sajt felével. Megöntöztem a besamell mártás 1/3-val. Majd újra tészta, spenót, hús, paradicsom, sajt, besamel. Legfelülre újra tészta és a maradék besamel.
A forró sütöbe toltam és addig sütöttem, míg a teteje szép aranybarna nem lett; kb. 30 perc.





A világ legegyszerübb levese

Zellerkrém leves

Mindíg is szerettem a zellert. Szerintem két féle embertipus létezik: aki szereti és aki még a "szagát" sem bírja. Nekem jöhet bármilyen formában. A levest is nagyon szeretem, de a rántott zellerért egyenesen reszketek.
Ma levest föztem, mert gyorsan kész szerettem volna lenni, meg az ízére is napok óta áhítoztam.




20-30 dkg zeller
olaj
liszt
só, bors
húsalaplé
tejföl, vagy tejszín

levesbetét


A zellert meghámoztam és nagyon vékony szeletekre vágtam. Kevés olajat forrósítottam és egészen kevéske víz társaságában a zellert teljesen puhára pároltam. Liszttel megszórtam, aranysárgára pirítottam, majd felengedtem a húslével. Pürésítettem, füszereztem, majd tejföllel dúsítottam.
Apróra vágott zellerzöddel díszítettem; sült borsót adtam hozzá levesbetétként.


vasárnap, február 22, 2009

Almás fahéjas muffin

Gyorsan össze akartam "dobni" egy kis nassolni valót. Ilyenkor szinte a legkézenfekvöbb a muffin. Stahl egyik könyvében akadtam erre a mézes-mazsolás töltelékkel készült muffin receptre. És mint a muffinok általában, ez is elkészült bö fél óra alatt, sütéssel együtt.
(A recept eredetije Stahl J. "Büntetlen örömök" c. könyvében található)




10 dkg finom liszt
12 dkg teljes kiörlésü liszt
1,5 k.k. sütöpor
1 k.k. szódabikarbóna
1 k.k. örölt fahéj
1 citrom
8 dkg barna cukor
1 tojás
15 dkg joghurt
0,5 dl olaj
15 dkg alma
2 e.k. méz
5 dkg mazsola


A sütöt elömelegíteni 200°-ra. A muffinformát kibélelni a papírkapszlikkal. Érdemes duplán tenni a kapszlikat, az estelegesen kifolyt mézet jobban felfogja, így nem ragad bele a formába. Egy nagyobb tálban elkeverni a lisztet, sütöport, a fahéjat és a reszelt citromhéjat. Egy másik tálban a tojást, a barna cukrot, a joghurtot és az olajat kézi habverövel jól összedolgozni.
Lereszelni az almát, kevés citromlével meglocsolni. Egy másik kisebb tálban a mazsolát összekeverni a mézzel. A joghurtos keveréket összeönteni a lisztes keverékkel, majd fakanál segítségével beleforgatni a reszelt almát is. Ez a tészta.
Evökanál segítségével félig tölteni a kapszlikat a tésztával, majd arányosan elosztani a mézes mazsolát. A töltelékre rákanalazni a megmaradt tésztát.
A meleg sütöbe tolni és kb. 20 perc alatt készre sütni.





szombat, február 21, 2009

Újabb lakó a farmon

Töltött krokodil

Hozzánk is begyürüzött a Kroki-láz. Naná, hogy én is megpróbáltam, gyarapítva ezzel a blogos kolleginák idöközben megalapított krokodil farmját. Annyira ízlett a családnak, hogy biztos neki fogok többször is futni. Már kitaláltuk az édes változatot is, de az majd egy következö post lesz.




2,5 dl tej
2,5 dkg élesztö
2-3 e.k. tejföl
2 e.k. olaj
1,5 t.k. só
1 t.k. cukor
50 dkg liszt


A szokásos módon kelt tésztát készítünk, kelesztjük, majd lisztezett sütöpapírra borítjuk, újjnyi vastagra nyújtjuk. Kb. 35x50 cm téglalap alakúra nyújtjuk; széleit kötbevágjuk, hogy szabályos téglalap formát kapjunk. A levágott részeket nem kidobni, mert ebböl lesznek a kroki további alkatrészei!
Darálthúsból, füszerekböl készítettem a tölteléket, amit még böségesen megszórtam reszeltsajttal.
Elkezdtem a kroki formázását, amit nagyon élveztem. Amikor minden a helyére került lekentem tojással az egész krokit és elömelegíett sütöben 170°-on pirosra sütöttem.
Mellékelek egy képet, de Limara oldalán tökéletes fotókkal illusztrált gyártási folyamat látható. (Limara, utólagos engedelmeddel, ha nem haragszol belinkeltem az oldalt! Ha probléma, akkor szólj és azonnal kiveszem!)


Posted by Picasa



Farsangolás

Végéhez közeledik a farsang és kezdetét veszi a húsvét elötti böjti idöszak. Ilyenkor tetöznek leginkább a bulik,legalábbis itt, erre mifelénk. Kisfiamnak már az iskolában nincs farsangi bál, pedig ebben az évben is szeretne farsangolni. Ezért holnap elmegyünk a hagyományos nürnbergi, nagy utcai farsangi karneválra. Feldíszített, ünnepi kocsik vonulnak végig a város utcáin és korra, nemre való tekintet nélkül mindenki jelmezben van. Vidám forgatag az egész város. A gyerekek pedig pluszban azért is nagyon élvezik, mert kiló számra szórják a kocsikról az édességet. Lélekben már felkészültünk az utcai harcokra! :))
Aztán a holnapi nagy forgatagot, csak a keddi (farsang utolsó napja) hangulat múlhatja felül. Akkor ugyanis szó szerint mindenki jelmezben van. Érdekes, amikor a hentes Drakulának öltözve méri a húst, a fodrász pedig tündérkirálynöként nyírja a hajad.
Kihasználva az utolsó pillanatokat, tegnap nekiugrottam és gyorsan sütöttem egy utolsó farsani fánkot. Évek óta ezt a receptet használom, mert nagyon bevált. Pillanatok alatt tüntettük el.

Szalagos fánk





3 dl tejet meglangyosítok, belemorzsolok 3 dkg élesztötés beleteszek 1 evökanál porcukrot. Amikor az élesztö "felfut", 5 dkg olvasztott vajjal, 2 tojás sárgájával, 1 pohárka rummal, késhegynyi sóval és 50 dkg liszttel közepes keménységü kelt tésztát készítek. Nagyon jól kidolgozom, így eléggé lágy tésztát kapok. Kelesztötálban, langyos helyen másfélszeresére kelesztem, majd lisztezett deszkára borítom és újjnyi vastagra nyújtom. Egy nagyobb szájú pohárral kiszaggatom és még további 30 percig letakarva kelesztem. Közben olajat melegítek egy mély edényben. A megkelt fánkokat úgy teszem az olajba, hogy mindíg a teteje kerüljön elöször az olajba. Így lesz szép szalagos a fánk.
Mindkét oldalát arany barnára sütöm, majd konyhai papírtörlöre szedem, hogy a felesleges olaj lecsepegjen. Még melegen porcukorral megszórom. Baracklekvárral tálalom.


csütörtök, február 19, 2009

Lepény-kenyér (Fladenbrot)



1 cs. friss élesztö (42g)
1/8 l langyos víz
500 g liszt
1/8 l meleg víz
1/2 t.k. só
olaj (a kéz kenéséhez)
1 tojás sárgája (a kenéshez)
1 t.k. cukor
1 t.k. olivaolaj
1 e.k. víz
2 t.k. szezámmag ( a szóráshoz)
1 t.k. feketeköménymag (a szóráshoz)


Az élesztöt a langyos vízben feloldom. Egy tálba beleszitálom a lisztet, közepébe mélyedést készítek és beleöntöm az élesztös folyadékot és hozzáadom a sót. Kicsit elkeverem, majd beleöntöm a melegvizet is. Összekeverem és a robotgép dagasztó karjával simára keverem. Beolajozom a kezem és kicsit még gyúrmákolom. A tésztának puhának és alakíthatónak kell lennie.
Kelesztötálban langyos helyen a duplájára kelesztem. Lisztezett deszkára borítom és kézzel lepény alakúra formázom. A széleinek kicsit vastagabbnak kell lennie. 2 vagy 3 lepény készíthetö ebböl a mennyiségböl.
Éles késsel, vagy pengével berácsozom a tetejét, de ez akár el is hagyható. Így szebb lesz, ha kisül.
A tojás sárgáját, a cukrot, a vizet és az olivaolajat összekeverem és ezzel kenem meg a lepényeket. Tetejét megszórom a magokkal és további 15 percig kelni hagyom. Elömelegített sütöben 200-220°-on aranybarnára sütöm. Ez kb. 20-30 perc.

Félbe vágva ideális szendvicsnek - bármivel tölthetö és nagyon finom. Grillezésnél, kerti partyknál pedig egyszerüen törve, mindenféle húsokhoz, zöldségekhez fogyasztható.























Villámgyors vacsora

Tonhalas szendvics lepény-kenyérben

Repdesek a boldogságtól. Mégpedig azért, mert drága csöpp fiam nem hajlandó sem gyümölcsöt, sem zöldséget enni. Ez azért meglepö, mert baba korában valósággal habzsolta a különbözö gyümölcsös, zöldséges étkeket. Télen tömte az almát, a narancsot. A mandarint nem gyöztem neki pucolni. Aztán egyszer minden megváltozott. Semmilyen vitaminos dolgot nem eszik. Mindenféle trükkel próbálkoztam már nála, de nem lehet becsapni. Kökeményen kiáll az elvei mellett. Így elég egyoldalú az étkezése, mert még a paprikát, paradicsomot sem türi a szelet szalámis kenyere mellett. Elég fejtörést okoz a lelkem. A halat viszont imádja és innen jött az ötlet, hogy megpróbálok valamit. A kenyér-lepény adva volt. Így tonhalas szendvics volt ma vacsorára. Öröm volt nézni, ahogy tömte magába. Az utolsó morzsáig kipucolta a tányért, pedig volt benne saláta, de még hagyma is, aminek a nevét kimondani sem lehet elötte. Meg is ígértette velem, hogy ezentúl legyen minden csütörtök este ilyen vacsora. Kell ennél nagyobb öröm egy anyának?




lepény-kenyér
margarin v. vaj
tonhal
majonéz
só, bors
kevés citromlé
lilahagyma
jégsaláta


A kenyeret háromszög alakú cikkekre vágtam (ergo: 4 felé), majd keresztben is szétnyitottam. Megkentem margarinnal. A tonhalat villával összenyomkodtam, sóztam, borsoztam, kevés citromlével meglocsoltam és a kenyérre halmoztam. Böven locsoltam rá majonézt. A tetejét pedig gazdagon megpakoltam lilahagyma karikákkal és jó sok, darabokra tépkedett jégsalátával.
Rátettem a kenyér másik felét, amit szintán megkentem margarinnal.


Elismerés

Gyöngyikétöl kaptam ismét ezt a díjat. Nagyon meghatódtam, hogy mindíg elismeri a munkámat. Bevallom nagyon jól esik és igazán örülök, hogy másnak is elnyeri a tetszését a blogom és annak tartalma. Azon munkálkodom, hogy a jövöben is szívesen térjetek be hozzám és ítéljétek hasznosnak azt az idöt, amit nálam töltötök.
Köszönöm szépen Gyöngyikém!




"Add annak a három bloggernek, akiktől a legjobb írásokat
olvastad, akiknek az oldalán a legérdekesebb fejtegetésekbe botlottál,
akiktől a legtöbbet tanultad, vagy akikre a leginkább felhívnád saját
olvasóid figyelmét. Privát üzenetben, (e-mailban,
kommentben, stb. ) küldd el nekik a „szabályokat" és ha tudod, akkor a
két képet, azaz a díjat. Szentelj egy bejegyzést annak, akinek a
„díjat" adod. A bejegyzésben említsd meg kitől kaptad, és kiknek adod,
illetve azt, hogy miért pont Őket választottad. Ez nagyon fontos! Írd
meg miért ajánlod őket másoknak is! A bejegyzésben ne feledd el
behelyezni a díjazottak blogjára mutató linket. A postba illeszd be a nagyobbik képet, a kisebbiket pedig (belátásod szerint) tedd ki saját blogodba."


Tovább adnám akkor 3 blogtársamnak. Bevallom öszintén rettenetesen nehéz választani, mert sokan vannak, akiknek tiszta szívböl odaítélném ezt a díjat.

Szeretném adni Limarának, mert rengeteget lehet töle tanulni. Tudását, szakértelmét tanítani lehetne. Blogja nagyon szép, ízléses. Nem utolsó sorban pedig nagyon kedves és segítökész.

Füszeres Eszter-nek, mert...... ! Nem is kell azt hiszem megindokolni. Aki egyszer betéved a blogjába, biztos nem tud egykönnyen szabadulni. Ízig-vérig profi. Blogja gyönyörü, írásai érdekesek és humorosak. Receptjei felülmúlhatatlanok és akkor a fotókat még nem is említettem. Mindenképp díjat érdemel!

Végül, de nem utolsó sorban pedig jd-nek, mert nagyon tetszik az a hozzáállás, amilyen hévvel belevetette magát a gasztroblog írásba. Receptjei egyértelmüek, fotó szépek. Jd pedig egy kedves, drága csajszika. Én személy szerint nagyon örülök, hogy elkezdtél konyhás blogot írni.


kedd, február 17, 2009

Narancsos diós süti

A múlt heti Vacsoracsata egyik adásában Deutsch Anita kápráztatta el a vendégeit ezzel a sütivel. Gyorsan el is mentettem a receptet, ma pedig megsütöttem. Az eredménnyel nagyon elégedett vagyok, mert tényleg nagyon finom nem túl édes nassolni való. Nem elhanyagolható az sem, hogy nincs benne liszt. (cukor viszont igen!)


20 dkg dió
20 dkg cukor
1 púpozott e.k. zsemlemorzsa
1/2 cs. sütöpor
10 tojás
5 dkg kakaó
25 dkg margarin
fözött kávé
kevés tejszín
1 narancs



A krémmel kezdtem, mert az elöírás szerint ezt már ajánlatos elözö nap elkészíteni. Ezt nem tettem, de másként megoldottam.
2 tojást, a kakaót, a kávét, kevés tejszínt és kevés cukrot göz fölött habosra, sürüre kevertem, majd hozzáolvasztottam a margarint. Kihütöttem és betettem a fagyasztóba.

Míg dermedezett a krém elkészítettem a tésztát:
a diót, a cukrot, a zsemlemorzsát, a sütöport, 8 tojás sárgáját, a narancs reszelt héját és levét a robottal habosra kevertem. A tojások fehérjét csipetnyi sóval kemény habbá vertem és a két masszát óvatosan összeforgattam. A sütöt elömelegítettem 160°-ra (légkeveréses), majd a szilikonos torta formát hidegvízzel kiöblítettem. A normál sütöformát a szokásos módon ki kell vajazni, lisztezni. Tüpróbáig sütni.
Amikor a tészta teljesen kihült kettévágtam. Elökaptam a krémet a mélyhütöböl és a robottal átkevertem.
A fele krémet a 2 tésztalap közé kentem, a másik felével pedig bevontam a süteményt.
Darált dióval, naranccsal díszíthetö.





Énekek éneke avagy óda a thai leveshez

Tom kha kai - Thai citromfüves, kókuszos csirkeleves


Az egész azzal kezdödött, hogy a bevásárlás során még véletlenül sem tudta elkerülni a figyelmem a friss thai citromfü. Gyorsan a kosárba mentettem nem kozkáztatva, hogy esetleg valaki elhalássza az orrom elöl. Miért is gondoltam volna át elötte, hogy egyáltalán szükségem van-e ebben a pillanatban a citronellára!? Hazaérve aztán mélyen gondolkodóba estem. Rengeteg féle recept kering a neten, rengeteg féle jobbnál jobb ételekkel, amik elengedhetetlen hozzávalója a citromfü. De a pálmát egyértelmüen a Thai csirkeleves viszi. Jókat mosolyogtam miközben olvasgattam a recepteket, mert mindenki a saját verziója mellett száll síkra. Egy biztos! Mindenképp kipróbálandó, mert nagyon finom. Föleg most, amikor újra itt vannak a hideg napok. Fantasztikus lélekmelegítö. Nekem legalábbis nagyon bejön. Elökaptam a jól bevált ázsiai szakácskönyvemet ami eldöntötte a bennem dúló vitát, hogy melyik verziót is fözzem meg!?
Üzenem azoknak a konyhatündér kollegináknak, akik még nem készítettek ilyen fincsiséget, hogy még véletlenül se rettenjenek el a különleges hozzávalók láttán. Ma már szinte mindenhol fellelhetök az ázsiai boltok, élelmiszerboltok. Galgant, citronellát (Thai citromfü) és kaffir-citrom levelet mindenképp vegyetek. Mind három jól türi a fagyasztást, így késöbb is lesz mihez nyúlni, ha úgy alakul, hogy valaki fele királyságát adná egy jó thai levesért.





500 g csirkemell filé
5 cm-es db galgant
500 ml kókusztej
250 ml csirkeleves
100 g gomba (shitakee v. champignon)
2-3 citronella (thai citromfü)
4 db kaffir citrom levél
2 e.k. halszósz
1 db thai chilipaprika
1-2 e.k. limetten lé (zöld citrom)
nádcukor v. barnacukor
chili paszta
friss korianderzöld


A galgant, a kókusztejet, a csirkelevest, a citrom levelet és a citronellát egy wokba teszem (lehet sima fazékban is fözni!), hagyom, hogy felforrjon, majd visszaveszek a höböl és kb. 10 percig gyöngyözve fözöm a levest. Közben a csirkemellet vékony csíkokra metélem és a gombával együtt a leveshez adom. (Figyelem! ha szárított gombával késziti valaki, a gombát ajánlatos jó pár órával a fözés elött beáztatni!)
A csirkemellnek nem kell több, mint 5-8 perc fözési idö. Amíg fö a hús, szépen adogatom hozzá a többi füszert is és folyamatasan kóstolgatom. Mehet bele a halszósz, a chili paszta, a zöldcitrom leve, a cukor.
A levesnek csípösnek, enyhén édes savanyúnak kell lennie. De mindenki a saját ízlése szerint ízesítse kedvére.
Tálalás elött a leveleket és a citronellát, galgant ki lehet halászni, de az sem baj, ha benne marad.
Tálkákban szervírozom és megszórom friss, apróra vágott korianderzölddel.




Bánat

Ráfáztam az átalakítással, de rendesen!
Szerettem volna kicsit szebbé tenné a blogot, de nem, hogy szebb nem lesz, ha nem úgy néz ki, hogy semmilyen nem lesz. Nem enged a Blogspot semmilyen hátteret betenni. Napok óta próbálkozunk, de nem megy a dolog.
Ha esteleg valaki járt már így, vagy valakinek van valami ötlete, hogy mit lehet ilyenkor tenni, azt nagyon szívesen fogadnám.

péntek, február 13, 2009

Tavaszváró

Kinn szakad a hó, immáron 3. napja, kisebb nagyobb megszakításokkal. Pedig ezt már egyáltalán nem szerettük volna, hiszen lelkiekben felkészültünk a tavasz érkezésére. De a hön áhított évszak ebben az évben még úgy gondolja nem érkezett el az ideje.
Viszont fricskát mutatunk a télnek és csempészünk egy kis tavaszt a zord idöbe.
Annyira gyönyörüséges eprek kellették magukat ma, hogy képtelen voltam ellenállni a csábításnak. Csodák-csodája! még íze is van, pedig felkészültem, hogy vízízü, esteleg savanyú lesz a még oly gyönyürü eper. Hoztam egy párat mutatóba:





szerda, február 11, 2009

A békebeli vajas kifli

Hétvégéröl maradt még öregtésztám és azon törpöltem, hogy mit is kezdjek vele, mielött megromlik. Én nem sütök nagyon sürün fehér kenyeret, mert csak Anyu eszik fehér kenyeret. Mi többiek csak barnát, vagy feketét. Elképesztö a kenyér választék, így nem mindíg állok neki sütni.
Keresgéltem, kutatgattam, de újra, meg újra visszatértem Limara oldalára. Hát persze, hogy neki van még vajas kifli recije is. Az lett volna meglepö, ha nincs. Már a nyálam csurgott a fotók alapján. Gyorsan nekiugrottam hát és sütöttem vajas kiflit. Nagyon jól sikerült; a nyers tészta állaga fantasztikus; öröm vele dolgozni. Mindent ugyanúgy csináltam, ahogyan azt Limara leírta. Talán, ha legközelebb sütök újra ilyen kiflit, akkor kisebbekre fogom csinálni. Nekem így egy picit nagyok lettek. Most 10 db készült. Következö próbálkozásnál 12-14 db ra emelem a mennyiséget.
Köszi Limara, hogy visszacsempészted a gyerekkor ízeit!




  • 2 dl tej
  • 10 dkg tejföl
  • 10 dkg olvasztott vaj
  • 2 csapott tk. só
  • 2 ek. burgonyapehely
  • csipet aszkorbin
  • 20 dkg öregtészta (elhagyható)
  • 50 dkg BL 80 liszt
  • 1 tk. maláta (ezt elhagytam )
  • 1 ek. cukor
  • 2 dkg élesztő


A tésztához valókat a kenyérsütögépben megdagasztottam, majd kiolajozott kelesztötálba tettem és duplájára kelesztettem. Lisztezett deszkára borítottam, átgyúrtam és 10 egyenlö darabra vágtam. Letakarva további 10 percig pihentettem. Egyenként oválisra nyújtottam és kifliket formáztam, majd újból duplájára kelesztettem. Óvatosan sütözacskóba helyeztem a megkelt kifliket és ügyesen bespricceltem vízzel a zacskó belsejét, majd lezártam a végeit. 200°-on 15 percig sütöttem.






hétfő, február 09, 2009

Sajtkrémes-céklás palacsintakendö

A receptet egy januári Nök Lapjában láttam meg és rögtön elhatároztam, hogy én ezt kipróbálom.
Tegnap vacsorára készítettem el, de sajnos az én palacsintám nem lett annyira élénk színü, mint az újságban közölt fotón látható. De sebaj! Így is finom volt.
Csodák csodája, ebben a formában még a fiam is megette a céklát, amit egyébként még véletlenül sem venne a szájába. A palacsintát viszont imádja, így még azzal sem törödött, hogy most rózsaszín volt és nem Nutella volt a töltelék, ha nem nagyon finom sajtkrém.




a palacsintához:
2 dl tej
3 tojás
só, bors
150 g liszt
100 g cékla
1 közepes fej hagyma
1 + 2 e.k. olaj
1 k.k. citromlé
50 g dió

a mártáshoz:
40 g + diónyi vaj
40 g liszt
4 dl tej
szerecsendió
100 g érett márványsajt


A palacsintához elkeverjük a tejben a tojásokat, csipet sót, apránként a liszthez adjuk, simára dolgozzuk, lefedjük, majd 30 percet pihentetjük.
A céklát megmossuk, vékonyan meghámozzuk, majd nagy lyukú reszelön lereszeljük. A hagymát finomra vágjuk, megfonnyasztjuk olajon. Rádobjuk a céklát, sóval, borssal, citromlével ízesítjük, fedö alatt puhára pároljuk, levét elfözzük, hagyjuk kihülni. Néhány gerezd kivételével a diót durvára vágjuk.
A sajtmártáshoz 40 g vajon világosra pirítjuk a lisztet, apránkén hozzáadjuk a tejet, habverövel csomómentesen eldolgozzuk, majd mérsékelt tüzön, folyamatosan keverve sürüre fözzük, azaz besamelt készítünk. Lehúzzuk a tüzröl, sózzuk, borsozzuk, frissen reszelt szerecsendióval illatosítjuk, beleolvasztjuk a márványsajtot, végül lazán hozzákeverjük a diót. Hagyjuk langyosra hülni.
A kihült céklát keveröpohárba szedjük, botmixerrel pépesítjük és a palacsintatésztához adjuk. Ha sürü lenne, kevés szódával hígítjuk. 8 db vastagabb palacsintát sütünk belöle. Egy tüzálló tálat kivajazunk, a sütöt elömelegítjük 180°-ra.
Arányosan elosztva megkenjük a palacsintákat a sajtmártás 2/3-val. Zsebkendöszerüen elöbb félbe, majd negyedekbe hajtjuk és kissé egymásra csúsztatva a tálra rakjuk. Tetejére öntjük a megmaradt mártást, meghintjük a maradék dióval és a sütöben 10-15 perc alatt átforrósítjuk. Petrezselyemmel díszítjük. Melegen, de nem tüzforrón tálaljuk.

Amikor megszólal a kenyér

Elöször nem is akartam feltenni a kenyeret, mert tegnap már megemlítettem, hogy kenyeret sütöttem. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy mindenképp megérdemel egy külön postot.
Próbálkoztam már fehér kenyér sütéssel, de ilyen jól még sosem sikerült. Persze, ez most sem annak köszönhetö, hogy én nagyon ügyes vagyok, ha nem Limarának, aki szóról szóra átadta az összes tapasztalatát; mit s hogyan kell csinálni, hogy finom kenyér kerüljön ki a sütönkböl. Tegnap aztán mint egy szentírást követtem Limara receptjét és az elkészült kenyerem végre nekem is "beszélgetett".