Napok, söt hetek óta a számban éreztem az ízét, csak sem idöm nem volt megcsinálni, sem pedig olyan étel nem került az asztalra amihez passzolt volna. De végre gulyás leves volt terítéken és ez már simán elbírta a rizsfelfújtat. Szerencsére a magyarországi szomszéd nénink jóvoltából van a kamrában jóféle házi, folyós sárgabarack lekvár is.
Mi kell más? Uccu neki!
1,5 l tej
1,5 dl víz
9 tojás
15 dkg vaj v. margarin
1 nagy citrom reszelt héja
(mazsola)
csipet só
30 dkg porcukor
A tejet és vizet egy nagy lábasban a csipet sóval felforralom. A megmosott rizst beleteszem és addig fözöm, amíg "puffogni" nem kezd. Ekkor lefedem, vagy elömelegíetett sütöbe teszem (alacsony höfokon), hogy a szemek szépen megdagadjanak. Ezután belekeverem a vajat és a reszelt citrom héjat, majd kihütöm. Közben a tojások sárgáit habosra keverem a porcukorral (pár csepp vanilia aromával is megbolondítottam), majd csipet sóval a feherjét kemény habbá verem.
A kihült rizshez elöször a sárgákat, majd óvatosan a fehérjét is beleforgatom.
Kivajazott, morzsával megszórt formába öntöm és elömelegített sütöben 180°-on (légkeveréses) 30 percig sütöm.
Sárgabarack lekvárral, vagy málnaszörppel tálalom.



Az történt, hogy drága egy szem fiacskám valamelyik este mézes tejet akart inni és fél kiló mézre egy laza mozdulattal ráöntött 2 dl tejet. Nem mondom, hogy nem lettem kicsit ideges. Persze azonnal leöntöttem a tejet a mézröl, de attól félve, hogy esteleg a méz így elromolhat, gyorsan elhatároztam, hogy másnap sütök valami mézeset.







