Nem feledett (gyermekkori) ízek

Csongi és Túróka hívott erre a keringöre; én pedig most szíves örömest teszek ennek eleget.

Szuper volt, ha csak gondolatban is a múltban kicsit kalandozni. Sorra jöttek elö az emlékek; söt még a számban is éreztem/érzem az ízeket. Milyen kár, hogy a jó dolgok egyszer véget érnek. Otthon jártamban-keltemben néha felfedezek egy-két reprodukciót, de kipróbálás után általában csak a csalódás keserü íze marad a számban.
Akkor jöjjön a múlt idézés:

Az utcánk végén volt egy csodálatos TRAFIK! Na, amikor én oda beszabadultam!!! Mindenféle mesés kincsekkel volt az a pici helyiség telezsúfolva, mi (gyerek) szem-szájnak ingere. A kedvenceim voltak: a Frutti (20 fillér), a Diannás cukor és a Rum-korty. Van még egyáltalán valaki, aki emlékszik a Rum-kortyra??? Apró cukor"barlangok" voltak, mesés cukros löttyel megtöltve és celofánba voltak csomagolva.
És volt még egy másik rumos finomság is (a nevére már sajnos nem emlékszem), de az is mennyei volt.

A Trafikból pedig induljunk a KÖZÉRT-be:
Csokik közül a nagy kedvencek a Melódia, a Korfu-szelet, a Gránát kocka. az Arany,-és Ezüst kocka. Utánozhatatlan ízek ezek! :)
Cokorkákból pedig a Zizi!!! és a Gumi-Cumi.




..és hopp!!! Beugrott még valami! Már majd nem elfelejtettem, pedig ezzel kergettem ki Anyámat a világból! :))) Mindíg kikönyörögtem, mert a legjobb dolog volt a világon a piszkos tenyerünkböl nyalogatni a Limo-port! hi-hi
Hiába volt ez italpor; eszünkbe sem jutott vízzel hígítani.


Az italokról pedig eszembejutott az újra kapható Traubisoda és a Márka üdítök. Abból is a nagy favorit a Meggy Márka volt. Hatalmas változások voltak ezek a csatos üveges Bambi után!






Biztos nem fogok most mindenki körében osztatlan sikert aratni, de én bizony nagyon szerettem a Mese sajtot! A legszuperebb az volt, ha evés után azonnal valakire rámosolyogtál. Elszörnyedtek a népek a barna fogak látványától!! Botrányos!


A leges legnagyobb kedvenc pedig most következik:
Amikor vidékre utaztunk kihagyhatatlan volt az UTASELLÁTÓ Csokis rúdja. Kilószámra tudtam befalni, megint csak Anyukám nagy örömére, mert az isteni krém beborította nem csak az arcomat, de a ruhámat is. (képet sajnos nem találtam!)
Szintén az utazáshoz köthetö a Burgonya szirom, ami a mai chipsekkel ellentétben robbant-olvadt a szájban. Hmmmmmmm!


A végére pedig; (nem is én lennék) ha a legútálatosabb dolgot kifelejteném!
A rokonlátogatások alkalmával szeretteim kivétel nélkül minden egyes alkalommal megajándékoztak a legszörnyübb csokival, amit csak elképzelni tudtam:
Brrrrrrr!!!!!


Ezt a stafétát pedig most illenék továbbadnom. De nem teszem, (bocs` Csongikám!) mert nem szeretném senkire ráeröszakolni a dolgot. Így kérek minden kedves Olvasót, ha kedvet érzel és Te is szívesen nosztalgiáznál, tedd meg! Én biztos nagyon fogok örülni, ha olvashatom!