ÉDESKÖMÉNY (FENCHEL) LEVES

Brrrrrr!!! szinte látom magam elött a fintort az arcodon, Kedves Olvasó! :)

Én is elhúztam az orromat, amikor elöször hallottam erröl az ételröl. Történt, hogy egy nagyon kedves barátnöm vendégeskedett nálunk, s bevásárolni indultunk a közeli hiperszuper marketbe. Amikor a zöldséges reszorthoz értünk, az én drága szívbélim indián üvöltéseket hallatva eliramodott mellölem és lecövekelt az édeskömény elött, s ott ájuldozott tovább. Igazándiból nem tudtam mire vélni ezt a nagy ragaszkodását, de felvilágosított, hogy ez a kömény itt milyen szép és friss és egyáltalában nem drága és, hogy vegyünk.....!!!!!! Na, én aztán valami nagyon furcsán néztem rá. Korábbi emlékeimböl felrémlett, hogy a kis babák bélmüködésének helyreállítása céljából hallottam én már az édesköményröl, s ezt el is meséltem a barátnönek. Akkor pedig Ö akart engem keresztben lenyelni, hogy fogalmam sincs arról, hogy mi a finom, meg egyáltalán gözöm sincs a gasztronómiáról. De ott, iziben megtörtént a felvilágosításom:kedvenc sógornöje Hollandiában él, s köztudott, hogy a hollandok rengeteg zöldfélét esznek. (tudnak valamit!!). No, ez a holland sógornö szokott rendszeresen édeskömyényt készíeteni, legtöbbször leves formájában.

Megadtam magam és vettünk pár darab egyébként gyönyörü! zöldséget és a zsákmánnyal haza robogtunk. Azonnal nekiláttunk a levesnek. Közben megérkezett a konyhába a férj is és ö is hasonló ujjongásba tört ki, mint fél órával elötte barátosném. Bután néztem rájuk, de Ök csak legyintettek: "Várj, míg megkóstolod!"

Már a tisztításnál mennyei illat töltötte be konyhámat, de ez semmi volt ahhoz képes, amikor elkezdett a kömény párolódni!!!

Rövid idö múlva asztalhoz ültünk, elöttünk a gözölgö leves. Azt nem állítom, hogy rávetettem magam; söt, igyekeztem úgy ülni, hogy, ha nagyon muszáj, akkor azonnal távozni tudjak az asztaltól. S láss csodát! ... egy kanál és még egy..... hmmmm!!! ez finom!!! mit finom??? Isteni!!! fenséges!!! mennyei!!!!

Barátnömék csak somolyogtak a tányérukba én pedig rögtön ebéd után papírt, tollat ragadtam, s leírtam a receptet, amit megosztok veletek is. Biztos vagyok benne, hogy aki szeret jókat enni, s nem csak a hagyományos ízeket kedveli ugyanúgy beleszerelmesedik ebbe a levesbe mint én, s kis családom.

Hozzávalók:

2-3 db szép, kemény édeskömény

margarin

vegeta

1 pohár tejszín

2-3 kanál tejföl

só, fehér bors

pici cukor

2-3 szikkadt zsemle

vaj

parmezán

reszelt sajt

Legelöször a zsemléket 1x1 cm-es kockákra vágjuk és vajon arany színüre pirítjuk, majd félretesszük.

A köményket megtisztítjuk, megmossuk. Alsó fás részét levágjuk; zöldjét, ami leginkább a kaporhoz hasonlít félretesszük. 2-3 cm-es kockákra vágjuk és felhevíett margarinra tesszük, megszórjuk böven vegetával, pici vizet öntünk alá és majd nem puhára pároljuk.

Megszórjuk liszttel, majd egy pohár tejszínnel felengedjük, teszünk bele 2-3 kanál tejfölt, sózzuk, borsozzuk és egy pici cukorral is megbolondítjuk. Felengedjük vízzel és készre fözzük. Amikor megfött, a megmosott és apróra vágott zöldjét a tetejére szórjuk.

Nem hagyományos leveses tányérba, hanem öblös csészékben tálaljuk, de mielött belemernénk a levest elöször teszünk jócskán az vajtó illatos zsömikockákból, parmezánból és a reszelt sajtból. Erre merjük a forró levest és azonnal fogyasztjuk.