Máglyarakás

A palóc leves után ki kellett valamit gondolnom, mert az nálunk nem járja, hogy csak egy leveske kerüljön az asztalra; legyen az bármilyen tartalmas, laktató.
Mivel jó sok alma van a pincében felhalmozva, egyenesen adta magát, hogy ma máglyarakás lesz az utóétel. Anno, a menzán sokat került az ebédlöasztalra, de akkor nem annyira szerettem, mert ott mindíg csak a száraz kiflit használták el hozzá; nekem pedig sokkal jobban ízlik a maradék foszlós kalácsból. Dió is csak mutatóban volt rajta; az a csoda, hogy egyáltalán szeretem még mindíg. Persze én nem spórolok a hozzávalókkal. Jöjjön most az én változatom:

20-30 dkg kalács
3 tojás
10 dkg cukor
10 dkg vaj
1/2 l tej
darált dió
mazsola
rum v. aroma
4-5 alma
3 e.k. baracklekvár

A kalácsot vastag szeletekre vágom és egy tálba fektetem. A tojás sárgákat kikeverem a cukorral, a vajat felolvasztom, ezt is ráöntöm és még fél liter tejet adok hozzá. Ezzel meglocsolom a kalács szeleteket és félreteszem.
A mazsolát rumba áztatom (én pici tejet öntöttem a mazsolára és rum aromát adtam hozzá; a gyerek miatt!), az almát meghámozom és szeletekre vágom, a diót megdarálom.
Kivajazok egy tüzálló tálat és az ázott kalácsokat belefektetem, megszórom mazsolával, dióval; ezt addig folytatom, míg a kalács el nem fogy. Ha nem szívta fel teljesen a tojásos-vajas tejet és még marad, akkor azt is rálocsolom. A tetejét az almakarikákkal zárom és forró sütöben kb. 25 percet sütöm.
Eközben kemény habbá verem a tojás fehérjét és beleteszem a 3 evökalnál barackízt.
Az alma tetejére simítom és már langyos sütöben addig sütöm, amíg a hab fel nem emelkedik a tetején. Ez kb. 10-15 perc.
Tenyérnyi kockákra vágva, forrón tálalom.