Régi idök emlékére

Csöröge fánk

Amikor még élt a Nagyikám, szinte nem is telt el hét, hogy ne sütött volna csöröge fánkot. Pillanatok alatt kapta, fogta magát és már kész is volt a tészta. Sosem használt mérleget, mindent csak úgy "szemre" pakolt a tálba. És érdekes módon mindíg ugyanúgy sikeredtek még a legbonyolultabb sütemények is.
Nagyon rég nem ettem már csörögét, mert tudja fene; mindíg van valamilyen új, kipróbálásra váró süti csoda. De mára elfogyott az összes tegnapi muffin, így nem volt nassolni való délutánra. A vasárnap délután pedig nem létezik süti nélkül. Tanakodtam magammal, hogy mit kéne sütni, amikor Anyukám kitalálta, hogy süssek csörögét.
Neki láttam és legnagyobb örömömre elsöre sikerült is.

4 tojás sárgája
35 dkg liszt
1 e.k. cukor
csipet só
1/2 k.k. szódabikarbóna
tejföl

A hozzávalókból - annyi tejfölt hozzáadva, hogy gyúrt tészta (leves tészta) keménységü tésztát kapjak, meggyúrtam a tésztát. Alaposan, hogy teljeesen homogén, egynemü legyen a tészta. Letakarva egy picit pihentettem, majd lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam (2-4 mm).
Derelye metszövel 10-12 cm-es rombuszokat vágtam, aminek a közepébe egy metszést ejtettem. Ezeken a lyukakon a rombusz egyik csücskét áthúztam.
Forró, bö olajban, hirtelen tüznél rózsaszínüre sütöttem, a felesleges olajat papírkendövel leitattam. Böven porcukroztam és lekvárral tálaltam.