csütörtök, április 16, 2009

Hideg libamáj zsírjában

Gondolom kevesen vannak, akik nem szeretik a libamájat. Sajnos nem tartozik a hétköznapi csemegéink közé, pedig biz`Isten megenném minden héten legalább egyszer. Jó sok évvel ezelött munkám sokszor Jászberény felé szólított. Ott pedig épp volt egy hatalmas libatelep. Bejutni oda szinte lehetetlenség volt. De azért én találtam kiskapukat. Ez a bizonyos libatelep pedig üzemeltetett egy önkiszolgáló éttermet, ahová nem igazán akaródzott már akkor sem belépni, egészen addig, míg meg nem tudtam, hogy rengeteg féle libamájas ételt készítenek, s nem is akárhogyan. (Aki még emlékszik az akkor önkiszálgáló éttermekre, tudja, hogy miért voltak averzióim.) Lényeg az, hogy a kínálat fantasztikus volt, a máj pedig garantált hízott liba mája volt. Szép idök voltak azok és finomak voltak a májas ételek. Jó szívvel gondolok rá, azóta is. - A megtalált kiskapura visszatérve: olyan klassz kapcsolatot tudtunk kiépíteni, hogy már nyers libamájat is kaptam, ha arra jártam, így otthon is folyt tovább a habzsi-dözsi.
Most pedig otthon nem tudtam ellenállni a csábításnak és magamévá tettem egy szép darab májat, hozzá a piacon beszereztem börös libahájat. Így semmi akadálya nem volt, hogy libamájat süssek, megegyem és élvezzem az ízeket. Szerencsére a férjem nem szereti, így muszáj volt egyedül magamba gyürni. Gyermekem sem kért belöle, így feláldoztam magam a libamáj oltárán, jó sok újhagyma és jó féle Tokaji társaságában.





60-70 dkg libamáj
70-80 dkg börös libaháj
2-3 gerezd fokhagyma
1 kis fej vöröshagyma


A libahájat alapos tisztítás után kb. 3-4 cm-es kockákra vágtam. Mély lábasban feltettem a tüzre. Sem vizet, sem tejet nem öntök alá! Állandó felügyelet mellett, néha-néha megkevergetve kisütöttem a zsírját. Szürölapáttal kiszedegettem a tepertöt, a höt visszavettem kicsit és beletettem a májat (elözöleg megmostam, megtöröltem). Mellédobtam a negyedekbe vágott hagymát és fokhagyma gerezdeket. Sózni nem szabad, mert megkeményedik a máj. Mindkét oldalát kb. 8-10 percig sütöttem. Nem szeretem tovább sütni, mert nekem akkor már kemény. Így nem marad nyers, vér nem szivárog belöle, csak egyszerüen elolvad az ember szájában. Kihalásztam a hagymákat, kihütöttem, majd hütöbe téve másnapig toporogtam. Akkor felszeleteltem, megsóztam és megettem.

6 Comments:

Ági, aki főz said...

Hú, ezt most nem kellett volna! Imádom a libamájat, minden formában! Annyira megkóstolnám, csak messze van Jászberény ;-)

trinity said...

Jesszusom, a családod nem tudja, miről maradt le!!!

Mian said...

Ági ne szaladj Jászberényig, annál is inkább, mert ez kb. 20 éve volt :(
Én is Tescoban vettem a májat :)

Trinity, ugye!?? :))))

csongi said...

Nagyon guszta! Szerencsére nálunk sem ette rajtam kívül senki a sült libamájat, így nekem kellett legyűrni :)

The Chef Viki said...

Szerencsére nem szeretik :-DDD Ez kész!

Nálunk is volt libázás jócskán Márton nap után, csúnyán bezabáltunk májból és libacombból :-) És fini-fini libazsír még mindig van!

Krisz mami said...

Uristen, ezek után most már én is veszek libamájat és hájat. Régebben anyu sokszor sütött ki csak úgy hájat és imádtuk a tepertőt :)
Nálunk a párom sem igen kedveli a májat (régen a nagymamájánál annyit bezabált belőle még melegen, hogy rosszul lett. Azóta óvatosan mustrálja)