Épp ma gondolkodtam el azon, hogy az utóbbi napokban szinte csak kelt tésztákat sütök. Persze ma sem nekem jutott eszembe, hanem Anyukám siránkozott reggel, hogy ö már annyira enne lekváros buktát. Az igazat megvallva én nem annyira gebeszkedek a bukta után, talán a nagy hírü menza hagyott bennem kitörölhetetlen nyomokat. Sokan nagyon szerették azt a lekvárnak csúfolt vegyes gyümölcsízt, amit a 70-es években szinte minden süteménybe használtak. Gondolom ellenszenvem innen datálódik a bukta iránt. Ma már persze megeszem, de csak azt amiben illatos, szaftos házi lekvár folydogál.
Végülis gyorsan összedobtam a kelt tésztát és már ki is találtam, hogy egyik fele ízes lesz, a másik fele ahogy én inkább szeretem: túró tölteléket kap.
Íme a tészta:
30 dkg rétes liszt
30 dkg finim liszt
1 cs. szárított élesztö
1 kis kanál só
3 e.kanál cukor
1 tojás
1 tojás sárgája
10 dkg olvasztott vaj v. margarin
3-4 dl langyos tej
A hozzávalókat megdagasztottam (ma nem a géppel, mert nem volt annyi idöm), a kelesztö tálat felcsaptam a kályha tetejére. Jó fél óra múlva lisztezett deszkára borítottam, kinyújtottam és kettévettem a tésztát. Az egyik felét miután kb. 5x5 -ös négyzetekre vágtam megtöltöttem házi barack lekvárral, feltekertem és szorosan egymás mellé téve a kivajazott, kilisztezett tepsibe sorakoztattam. Majd tovább kelsztettem öket.
Míg a lekváros kelt, addig elkészítettem a túró tölteléket:
25 dkg túró (német)
1 cs. vaniliás cukor
3 evökanál cukor
1 púpos e.kanál vaniliás puding por
A tészta másik felét szintén négyzetekre vágtam és mindegyik közepére kis kanál segítségével túró halmokat tettem. Majd kis batyukká fogtam össze és vékonnyá sodor tészta csíkkal zártam össze a szájukat. (az ötletet Linbori oldaláról merítettem!)
A már újra megkelt tésztát tojással megkentem és elömelegített sütöben szép pirosra sütöttem.
Tálalás elött gazdagon meghintettem vaniliás porcukorral.
0 Comments:
Post a Comment