Villámgyors vacsora

Tonhalas szendvics lepény-kenyérben

Repdesek a boldogságtól. Mégpedig azért, mert drága csöpp fiam nem hajlandó sem gyümölcsöt, sem zöldséget enni. Ez azért meglepö, mert baba korában valósággal habzsolta a különbözö gyümölcsös, zöldséges étkeket. Télen tömte az almát, a narancsot. A mandarint nem gyöztem neki pucolni. Aztán egyszer minden megváltozott. Semmilyen vitaminos dolgot nem eszik. Mindenféle trükkel próbálkoztam már nála, de nem lehet becsapni. Kökeményen kiáll az elvei mellett. Így elég egyoldalú az étkezése, mert még a paprikát, paradicsomot sem türi a szelet szalámis kenyere mellett. Elég fejtörést okoz a lelkem. A halat viszont imádja és innen jött az ötlet, hogy megpróbálok valamit. A kenyér-lepény adva volt. Így tonhalas szendvics volt ma vacsorára. Öröm volt nézni, ahogy tömte magába. Az utolsó morzsáig kipucolta a tányért, pedig volt benne saláta, de még hagyma is, aminek a nevét kimondani sem lehet elötte. Meg is ígértette velem, hogy ezentúl legyen minden csütörtök este ilyen vacsora. Kell ennél nagyobb öröm egy anyának?

lepény-kenyér
margarin v. vaj
tonhal
majonéz
só, bors
kevés citromlé
lilahagyma
jégsaláta

A kenyeret háromszög alakú cikkekre vágtam (ergo: 4 felé), majd keresztben is szétnyitottam. Megkentem margarinnal. A tonhalat villával összenyomkodtam, sóztam, borsoztam, kevés citromlével meglocsoltam és a kenyérre halmoztam. Böven locsoltam rá majonézt. A tetejét pedig gazdagon megpakoltam lilahagyma karikákkal és jó sok, darabokra tépkedett jégsalátával.
Rátettem a kenyér másik felét, amit szintán megkentem margarinnal.