Marcipános - narancsos mákfagyi

Aki már nagyon unja a fagyis posztokat, az kérem lapozzon! Egyszerüen nem tudom abbahagyni; kialakult nálam a totális fagyi függöség. Ha tehetném, egész nap csak fagyit gyártanék. És még rengeteg ötlet van a fejemben; nagyon sok ízt még ki kell próbálnom. Ma egész nap azon gondolkodtam, hogy miért is nem csináltam én még mák fagyit, amikor azt imádom a legjobban. Nem találtam választ. Valahogy elfelejtödött. Aztán tegnap este ránéztem a mákra és megvilágosodtam, hogy nekem fagyit kell belöle készíteni. Alig vártam, hogy haza érjek. Izzítottam a robotgépet, elökaptam a fagyigépet és megkreáltam életem eddigi legjobb fagyiját. Vagy mondtam már ilyet? Akkor hazudtam. Pedig nem állt szándékomban senkit félrevezetni. Azt hiszem a mai kreálmány megállná a helyét bármelyik fagyizóban és kanyarognának a hosszú sorok elötte. Már aki szereti a mákot. Én függö vagyok. Mák függö is. Legszívesebben holnap újra mákfagyi lenne, de muszály tovább lépnem, mert várnak az új kalandok.

3 tojás sárgája
3 e.k. cukor
2 dl tej
2 dl tejszín
125 g Mascarpone
1 narancs reszelt héja
1 maréknyi cukrozott narancshéj
3 e.k. mák
marcipán

Ugyanúgy indítottam, mint máskor: a tojás sárgákat a cukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam a langyos tejet. Feltettem a tüzhelyre és folyamatos keverés mellett, habosra, sürüre föztem. Kihütöttem. Belereszeltem a narancshéjat és hozzáöntöttem a tejszínt. A mascarponét géppel felhabosítottam és azt is beletettem az alapba. A nem túl finomra darált mákot is belekevertem. Most annyit változtattam, a jobb állag elérése érdekében, hogy betettem a mélyhütöbe, jó fél órára. Majd beleöntöttem a fagyigépbe és hagytam a gépet dolgozni. Amikor már láttam, hogy majd nem kész, beleszórtam a cukrozott narancshéjat és belereszeltem marcipánt. Semmivel nem díszítettem, mert ez most nem volt fontos. A maga valójában az, ami!