Sárga cobbler és a trónfosztás

Kutakodtam a neten, mert a hatalmas, bódító illatot árasztó ananászom feldolgozás után kiáltozott a konyhapulton. De hiába kerestem, semmi kedvemrevalót nem találtam, sajnos. Már éppen azon voltam, hogy akkor sem fog semmi történni, ha csak úgy magában, pur befalom az ananászt. Tettem már ilyet máskor is. Édes, leves, egészséges, csak jól járhatok, ha megeszem. Aztán az a bizonyos kisördög, ami rendesen szokott motoszkálni a fejem hátsó részében nem hagyott nyugodni. Mert egyre csak azt sugallta, hogy "Cobbler". Tegnap véletlenül tévelyedtem a Díványra, ahol csodák csodájára ismerösökre bukkantam. Füszeres Eszter és Lila Füge receptjeit teszik ott közzé. "LF szerint ez "a legtutibb nyári desszert". Hittem neki. Miért is ne? Hiszen sosem csap be minket. De a receptet elolvasva nem sok különbséget láttam az általam istenített crumble és a cobbler között. A crumble minden tekintetben viszi nálam a képzeletbeli pálmát. Illetve vitte, eddig! Mert ma bizony megcsináltam az elsö cobblert - azért mondom, hogy az elsöt, mert hosszú lesz még a sor. És Hölgyeim és Uraim! a cobbler letaszította a trónjáról a crumble-t. Legalábbis nálam. Zongorázni lehetne a különbséget, ha tudnék zongorázni. A sima morzsás (crumble) tésztája csak úgymond "szuttyog" a gyümölcs tetején. Ezzel szemben a mai változat tésztája kívül roppanós, karamelles. Az alja sincs elázva a gyümölcstöl. Csodás!

Tegnap Trinity barátném is rákattant és iziben elkészítette a saját változatát, amivel csak megerösített abban, hogy feltétlenül ki kell próbálni. Ekkora sikerre nem is számítottam!
Ma ananásszal és nektarinnal készítettem, hozzá vanilia fagyit kanalaztunk. Szerintem a maradék sem fogja megérni az estét. (a recepten semmit nem változtattam. Úgy teszem közzé, ahogy LF leírta)

50-60 dkg-nyi gyümölcs
(nálam ma 1 nagy ananász és
2 nektarin)
2 e.k. étkezési keményítö
2 e.k. barnacukor
1 vanilia rúd magjai
25 dkg liszt
5 dkg cukor
csipet só
1 cs. sütöpor
10 dkg hideg vaj
1 tojás
1,5 dl tejszín

Az anannászt megtisztítottam, kockákra vágtam. Ugyanígy a nektarinokat is. Egy mélyebb tüzálló tálba tettem öket és összekevertem a keményítövel, a barna cukorral és vanilia magjaival. Egy tálban a lisztet, a cukrot, a sütöport és egy csipetnyi sót elkevertem, majd a hideg vajat apróra kockázva gyorsan elkevertem, elmorzsoltam benne. (LF szerint minél hidegebb a vaj, annál jobb!) A tejszínben elkevertem a tojást és a morzsához kevertem, csak addig, míg homogén masszát nem kaptam. Egy evökanállal "galuskákat" szagattam a gyümölcs tetejére, majd befejezésképp megszórtam barna cukorral. Betoltam a 170°-ra elömelegíett sütöbe és 30-35 percig sütöttem. Csodás, mély, karamelles színü lett a teteje.