csütörtök, május 21, 2009

"Dán vajastészta friss eperlekvárral" okán - Nyílt levél Limarának

Drága Marcsi!
Fogalmam sincs, mire mennénk nélküled!? Rendre megörvendeztetsz minket a jobbnál jobb receptekkel, tanácsokkal. Pillekönnyü sütemények, kenyerek, péksütemények kerülnek ki nap nap után a kezed alól. Hatalmas rutinra tettél szert az idök során, rengeteg tapasztalattal gazdagodva és önzetlenül osztod meg velünk a praktikákat. Megkímélsz minket a tanulópénz megfizetésétöl, mert az egész biztos, ha valaki a Te recepted alapján készít bármit is, akkor biztos a siker. Ezzel a levélkével pusztán csak az a célom, hogy megköszönjem Neked a sok receptet és a rengeteg jó tanácsot, amit önzetlenül adsz nekünk!
Köszönöm Limara!

A dán vajas tészta maga a csoda! Igazán nem kell töle félni még a kezdö konyhatündérkéknek sem. Valóban 5 perc az elözö napi elökészítése a tésztának. A plusz energia csak a többszöri nyújtás és hajtogatás, de valóban megéri. Pontosan ilyen süteményeket árulnak nálunk a pékeknél. Eddig fogalmam sem volt arról, hogy miként is készülhet ez a könnyü, zamatos péksüti. Mindent szóról-szóra Limara útmutatása alapján készítettem, még a friss lekvárt is. A siker teljes volt!




  • 60 ml meleg víz
  • 125 ml tej
  • 1 nagy tojás
  • 350 g kenyérliszt
  • 7 g porélesztő vagy 15 g friss
  • 1 tk. só
  • 25 g cukor
  • 250 g hideg vaj





A tejet, vizet és egy tojást egy bögrében elkevertem. Most szárazélesztőt használtam, de a frisset belekeverném a tojásos lébe, hogy feloldódjon. A gép olyan rövid ideig dolgozik, hogy nem tudná elkeverni rendesen. A hideg vajat fél centis csíkokra vágtam. A késes robotgépbe készítettem a lisztet, élesztőt, sót, cukrot, megforgattam a géppel egy kicsit. Hozzáadtam a vajat, majd csak annyira kevertettem össze a tésztát, hogy kb. 1 cm-es vajdarabkák maradjanak benne. ez csak pár másodperc volt. A keveréket átöntöttem egy tálba, hozzáadtam a tojásos folyadékot és egy spatulával összekevertem. Nem szabad agyondolgozni, csak míg nyúlós masszát kapunk, a vajdarabkáknak látszódnia kell benne. A tálat letakartam és másnapig ment a hűtőbe.Másnap felhasználás előtt egy órával kitettem, majd lisztezett felületre borítottam.
50 x 50 cm-es lappá nyújtottam, a vajdarabkák jól látszódtak benne. Mint egy levélpapírt, háromba hajtottam. A felső harmadot a középső harmadra, majd az alsót is a középsőre. Az így kapott hosszú csík mindkét végét visszahajtottam a közepéig, majd mint egy könyvet a közepénél is összecsuktam. A zárt része, ami olyan mint a könyv gerice, a bal oldalon legyen. Ezután ezt a hajtogatást-nyújtást még 2x végeztem el. Majd a hűtőbe tettem. Legalább 30 percet pihenjen ott. Hűtés után vékonyra nyújtottam, háromszögeket vágtam belőle, mindre tettem a sűrű lekvárból. Megformáztam a kifliket, majd sütőpapírral kibélelt tepsin hagytam őket duplájára dagadni, ez jó egy óra volt. Lekentem felvert tojással, megszórtam szeletelt mandulával és 180 fokos sütőben kb. 14 perc alatt pirosra sütöttem.



13 Comments:

sedith said...

Minden soroddal, szavaddal egyetértek!!! :)
Különben most éppen azért néztem be a gasztro-ra, hogy Limaránál valami jó sós, esetleg túrós kiflit keressek. Nála szinte mindent meg lehet találni.:D Tényleg, köszönöm neki!
És neked, hoyg vállaltad a szóvivő szerepét!:)
Üdv, Edith

The Chef Viki said...

Ancsikám, betegség ide vagy oda, látom hajt a véred!

Káprázatos az alkotás!

Az a kép meg, ahol a lekvártartó üvegtálkán megcsillan a fény, na attól kész vagyok :-)

Limara said...

Ancsika! A meglepetéstől nem is nagyon jutok szóhoz. Nagyon meghatódtam a kedves leveleden, de szerintem teljesen természetes, hogy igyekszem továbbadni a recepteken túl a tapasztalataimat is. Minek járja végig más is a buktatókat, ha van amire már tudom a választ. Örülök, ha segíthetek legalább ebben. Én is nagyon sok segítséget kapok tőletek, recepteket, ötleteket, kedves bejegyzéseket, barátságot... köszönöm! :))

Limara said...

Sedith! Neked is nagyon köszönöm! :)))

Brigitta said...

Szia!
Régóta olvaslak,gratulálok a blogodhoz,nagyon sok finomságot látok mindig.Éppen ma készítettem el a málnás fagyidat,nagyon fini lett,bár még "hűl".Köszönöm!

Mint Limara egyik régi pékinasa,én is csak legekben tudok Marcsikáról beszélni,szinte minden recijét megsütöttem,soha nem csalódtam,és a családom kedvencévé vált mind-mind!
Én is köszönöm,hogy emigyen talált elismerésre a művészete,én aztán igazán elfogult vagyok irányában,de ezt Ő is tudja.Azt hiszem!

További sok szép és finom recit kívánok magunknak,Nektek pedig kifogyhatatlan ötlettárat!

napmátka said...

Egyszerűen csak csatlakozom!

max said...

Szívemből szóltál Barátom!!!

Julika said...

Én is csatlakozom az előttem szólókhoz. Nagyon örülök, hogy Marcsit megismerhettem és én is csak legekben tudok róla beszélni.

trinity said...

Teljes egyetértéssel csatlakozom az előttem szólókhoz: Limara nagyszerű dolgokkal ajándékoz meg minket!!!
Köszi, hogy megírtad:))

Scofield said...

hmmm. akkor fényezlek egy kicsit, mert valóban szép. Bevallom én is megpróbáltam, de nekem elég gyatra lett, mert az összetekerést elrontottam és minden kifojt, majd jól rátapadt a sütőpapírra.
Tehát Limara csak tökéletesítse és mindenki süsse meg, csak egy valaki írja már le, hogy kell összetekerni a töltelékkel.

Mian said...

Na, akkor ez rendben is volna! :)

Brigitta, gyere bátran, várlak mindíg! és írj is, ha kedved van! :)

Scofield, köszi a fényezést! :) bár ez valszeg csak a nagyobb rutinomnak tudható be! :) Te biztos nem tüsténkedsz a konyhában jó 20 éve!?
A kiflit úgy tekerd, hogy amikor a szélesebb végére ráteszed a tölteléket, az elsö hajtás után nyomd le egy picit a két végét, aztán tekerd tovább! Így látszani sem fog és valszeg több tölti is benn marad. :)

Limara said...

Nem találok szavakat! Köszönöm szépen, olyan kedvesek vagytok! :))

JD said...

Drága Mianom!
Most látom, Nálad is szerepel ez a kifli. Gyönyörű szép lett, gratulálok! És a papucs is nagyon klassz ötlet! Puszi!