Perec imádók figyelmébe

Korszakalkotó felfedezést tettem, önhibámon kívül. Történ ugyanis, hogy a multkorában elszámoltam magam a perec tésztát illetöen és egy hadseregnek valót gyúrtam be. Nem volt mese, kidobni nem akartam, így maradt a lefagyasztás. Tegnap este kivettem a mélyhütöböl, ma egész délelött el volt magában. Kora délután jutottam oda, hogy akkor perecezzek. Volt bennem némi félsz, hogy lehet, már nem is jó a tészta, akkor marad a kuka! És láss csodát: olyan fantasztikus állagú lett a tészta, hogy dalra fakadtam örömömben. Percek alatt tudtam formázni, nem úgy mint a friss tésztát, ami valljuk be öszintén kicsit "visszarúg" és nem annyira könnyü pereckéket sodorgatni belöle. Most csak annyit tettem, hogy lisztezett lapra borítottam, kb. fél cm vastagra nyújtottam, majd a pizza vágóval felszabdaltam és sodortam, mint a gép. Mindíg így fogom ezután csinálni, hogy elküldöm a tésztát kicsit hidegebb éghajlatra, mert ezt úgy látszik ez tetszik neki. Próbáljátok ki!