Kiskerti séta

Régóta ígértem már, hogy csinálok pár képet én is a kertemröl. De azt is mondtam, hogy várni kell még, mert nálunk minden 2-3 héttel késik. Otthon kedvezöbbek az idöjárási feltételek, bár hallom, hogy hatalmas az aszály, víz nélkül pedig semmi nem fejlödik úgy, mint kéne. Irígykedve olvasom a blogokban, hogy már van új krumpli, borsó, tök, kovászolni való uborka. Sajnos ilyen primör dolgokhoz én nem tudok hozzájutni, illetve jó pár hónap késéssel csak. Teljesen ki vagyunk téve az idöjárásnak. Nálunk nagyon kéne a napsütés, mert szinte 2 hete csak esik és már ez sem jó. Rengeteg elültetett magom ki sem kelt, híre hamva sincs a palántának, mert csak esöt kapott, napocskát nem. A paradicsomházam viszont szuperül funkcionál, így már a lakókkal együtt is. Másik nagy szomorítóim a kártevök: szakadtlan harcot vívok a levéltetvekkel és a meztelen csigákkal. Képtelenség tölük megszabadulni. Vagyonokat költök a kármentesítésre, de azt érzem, hogy szélmalomharcot vívok. Ezért nem tudok pl. semmilyen salátát nevelni, mert 1 éjszaka alatt hült helyét sem találnám. A csigák eszelös psuztítást vinnének véghez. Van viszont paprikám, paradicsomom, babom, borsóm, cukkinim, tököm, répám, gyökerem, karalábém, zellerem, kukoricám, sóskám, hagymám, uborkám. Legalábbis, ha az égiek is úgy akarják, akkor lesz! Füszernövénykéim pedig szinte teljes repertoárt vonultatnak fel. Kell is, mert nincs annál jobb, ha az emberlánya csak kiszalad a kertbe és hozza a friss zöldeket a kertböl.
Virágom pedig rengeteg van, mert imádom öket. Még nem virít teljes pompájában a kert, de ígérem késöbb is fogok fotózni és mutogatni. Az óriás rózsabokrom már nyitogatja az elsö virágokat; pár nap és teljes valójában fogom megörökíteni.