csütörtök, május 21, 2009

Óda a kaporhoz - Kapormártás

Épp a napokban olvastam, azt hiszem tán Napamátka oldalán, hogy nem mindenki áll egyformán a kaporhoz. Speciel én nagy kapor rajongó vagyok és nagyon sok ételbe szívesen is használok friss kaprot. A nyári töltött káposzta, vagy a kovászos uborka számomra elképzelhetetlen kapor nélkül. Ezt a rövid összefoglalót a Mindmegette oldalon találtam a kaporról:

A kapor ismert kerti zöldfűszer, de talán nem tudunk róla annyit, amennyit megérdemelne, és a kelleténél ritkábban is használjuk, pedig különleges, finom íze mellett jótékonyan hat szervezetünkre is.


> A kapor őshazáját valahová a Földközi-tenger környékére, talán a Közel-Keletre teszik, innen terjedt el az egész világon. Az biztos, hogy már az ókorban ismert volt Európában, hiszen a görögök és a rómaiak egyik kedvenc fűszere volt, ráadásul fejfájás és gyomorpanaszok ellen is használták gyógynövényként.

Népies nevét, az uborkafüvet azért kapta, mert a savanyúságok elengedhetetlen hozzávalója, hiszen nemcsak jellegzetes íze van, de tartósító hatása is ismert. Egyes népek (például az oroszok vagy az olaszok) ma is sok kaprot fogyasztanak levesekhez, töltelékekhez.

A növény egy-másfél méter magasra is megnő, a kiskertekben elszóródó magokból ültetés nélkül is sok kapor kel ki. Érdemes belőle felaprítva télire is fagyasztani, így bármikor használhatjuk. Két-három vajasdoboznyi kapor egész télen elég lehet a családnak. Főzelékek, húsételek, sütemények ízesítésére használhatjuk. Érdemes gyakrabban használni, hiszen jó hatással van emésztésünkre, továbbá étvágygerjesztő hatása is van – kisgyerekeknek különösen jót tesz.

Én most egyik nagy kedvencemet készítettem el, amit bármilyen hús mellé szívesen fogyasztok. Most sem komplikáltam túl, csak egyszerü natúr hús és vajban párolt krumpli mellé tálaltam.




Vajat hevítek, rászórok 2 kanálnyi lisztet és egy kisebb fej, nagyon apróra vágott vöröshagymát is teszek bele. Kissé átpirítom, majd felöntöm zöldséglevessel. Egy hatalmas csokor, apróra vágott kaprot teszek bele, de nem a teljes mennyiséget, mert véleményem szerint kissé veszít az ízéböl, frissességéböl a fözés közben. Ezért valamennyit félreteszek és csak a fözés végén adom hozzá a maradékot. Megsózom, cukrozom és pár percig fözöm. Fele-fele arányban tejszínt és tejfölt adok hozzá, megkóstolom és tovább ízesítem, ha szükséges. Jöhet bele a félretett kapor és azonnal lehúzom a tüzhelyröl. Langyosra hütöm, úgy tálalom.

7 Comments:

trinity said...

Nem fogod elhinni: holnapra Zsófinak és magamnak ezt főztem:) Imádjuk mi is!!!!!

Fehérnyúl said...

Egyszer valahol azt olvastam, hogy az embernek fel kell nőni a húsleveshez. Szerintem a kaporhoz is...

Gyerekkoromban meg sem tudtam volna enni, most már nagyon szeretem.

erős ildikó said...

Nagyon tetszik ez a mártás, főleg, hogy a kapor egy részét frissen (később) adod hozzá...!

Limara said...

Én is így készítem, csak a végén teszek hozzá pár csepp citromlevet! :))

Tündér said...

Én is a kapor imádók táborához tartozok. Gyakran készítek "valami kaprosat". A mártást hasonlóan szoktam készíteni, csak én a hagymát kihagyom.Ha van friss húsleves, azzal öntöm fel.(A másik nagy kedvencem a hagyma mártás, amit főtt húshoz készítünk.)

Scofield said...

na én meg forditva készítem:) főzök egy besamelmártás szerűséget és ha az kész,beledobom a kaprot és fedő alatt hagyom, hogy az illó olaj, illanjon. Végül is abban van az íze:)

Ancsika said...

Scofield, ki fogom így is próbálni, mert igazat szólsz! Tudod, a puding...... :)