Diós-rozsos kenyér

Valami különlegesre vágytam, de nem igazán tudtam még magamnak sem megmagyarázni, hogy mire. Elökaptam a Stahl szakácskönyveimet és lapozgattam, olvasgattam, hátha találok valami kedvemre valót. Találtam is; jó sok mindent, csak döntenem kellett, hogy melyik legyen az az egy, a sok finomság közül. Erre a kenyérkére esett a választásom és egyáltalán nem bántam meg. Az már biztos, hogy most elöször, de nem utoljára sütöttem meg ezt a különleges, de mégsem bonyolult kenyeret. Nagyon finom csak úgy, magában is, de egy szelet jóféle sajttal valami fenséges.

1 dkg szárított élesztö
4 e.k. + 3 dl meleg víz
20 dkg rozsliszt
35 dkg rétesliszt
5 dkg dióbél
1 e.k. olivaolaj
1 e.k. só
1/2 t.k. frissen örölt bors
2 t.k. barna cukor
1 t.k. köménymag

olaj a tál kikenéséhez
liszt a deszkára
1 tojás fehérke a kenéshez

Az élesztöt elkevertem 3 e.k. melegvízzel. A kétféle lisztet összekevertem és a mikróban picit átmelegítettem. A diót száraz serpenyöben megpirítottam és mozsárban megtörtem.
3 dl meleg vízhez hozzákevertem az olivaolajat, a sót, a borsot, a barna cukrot és a köményt. Ezt a keveréket hozzáöntöttem az idöközben felhabosodott élesztös vízhez és összekevertem.
A robotgéppel, a dagasztó karral folyamatosan adagolva hozzá a lisztet simára kevertem, dagasztottam a tésztát, addig míg fényes, sima nem lett a felülete. Beleszórtam a diót és fakanállal jól beledolgoztam.
Vékonyan kiolajoztam a kelesztötálat és a tésztát kicsit meghempergettem benne. Rátettem a tetejét és langyos helyen duplájára kelesztettem.
Lisztezett deszkán könnyedén átgyúrtam, formáztam. Egy négyszögletes formát gyengén kiolajoztam és a tésztát ebben a formában újra a duplájára kelesztettem. Közben a sütöt 180°-ra elömelegítettem. Amikor a kenyér újból megkelt, villával enyhén felvert tojásfehérjével lekentem a tetejét és betoltam a sütöbe. Jó 50 perc alatt sült meg a fantasztikus illatú kenyérke.