Kürtös kalács

Mindíg nagyon oda voltam, az igazi, hamisítatlan kürtös kalácsért. Réges-régen, sok évvel ezelött rendszeresen jártam Debrecenbe, üzleti útra. Ott volt egy szuper hely, a Nagytemplomtól nem messze, ahol mesés kürtöst készítettek. Képes voltam még akár 1 órát is álldogálni, hogy kisüljön a következö adag és enni tudjak belöle. Meg persze az útra is csomagoltattam. Azt mondják, az igazi kürtös kalács faszén parázson az igaz. Hát, azt én most ebben az idöben nem tudok produkálni, de minden bizonnyal a grill szezonban kísérletet fogok rá tenni és kipróbálom majd úgy is. Ma viszont hagyományos módon sütöben sütöttem és így is finom lett. Persze formám nincs a sütéshez, de már hetek óta gyüjtögettem a konyhai papírtörlök gurigáit. Ezeket a karton csöveket vontam be alufóliával és ezekre tekertem a tésztát. A végére már a tekergetésbe is belejöttem és elkészült 9 db gyönyörüséges nem mellesleg nagyon finom kürtös kalács.

600 g liszt
50 g porcukor
50 g olvasztott vaj
2 tojás
30 g élesztö
1 citrom reszelt héja
250 ml tej
50 ml langyos tej
1 k.k. porcukor

100 g durvára vágott dió
50 g liszt
100 g porcukor
50-100 g olvasztott vaj

Az 50 ml tejben feloldottam a kis kanál porcukrot, majd belemorzsoltam az élesztöt. A szokásos módon kelttésztát készítettem, dagasztottam, majd duplájára kelesztettem. Míg a tészta kelt, megdaráltam a diót és összekevertem a liszttel és a porcukorral. A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, újjnyi vastag, téglalap alakúra nyújtottam. Pizza vágóval, kb. 2 cm széles csíkokra metéltem. Kézbe vettem egy fóliával betekert papírcsövet, lekentem olvasztott vajjal, majd szépen feltekertem 1 csík tésztát, úgy, hogy a találkozásoknál fedje egyik tésztacsík a másikat. A végeket alátürtem. Kivülröl is bekentem olvasztott vajjal a tésztát, majd a cukros diós keverékbe forgattam a hengereket és elömelegített sütöben pirosra sütöttem. Amikor kivettem a sütöböl, mégegyszer gyorsan beleforgattam a cukros dióba. A megsült kalácsot könnyedén le tudtam húzni a papírhengerekröl.