szerda, március 25, 2009

A látszat néha csal

Igazságszerint én ma sós perecet sütöttem. Ez pedig a képeken egyáltalán nem látszik, mert jobban hajaz a briósra. Az íze viszont! Csoda! Igazi, békebeli perec íze van. Legközelebb már okosabb leszek és hosszabra, keskenyebbre fogom sodorgatni a rudakat, amikböl a perecet hajtogatom. Az is közrejátszott, hogy épp amikor megkelt a tésztám, átjött a szomszédasszonyom és folyton-folyvást belekotyogott, hogy ö nem így szokta, ne így formázzam, stb. Ezt viszont én nagyon utálom és rettenetesen zavar. Viszont búslakodásra semmi okom, mert az utolsó morzsikáig elfogyott.
A receptet Pucci oldalán találtam.




1kg liszt
1/2liter tej
5dg élesztő
2 evőkanál cukor
1 evőkanál só
1.5deci olaj


Csak fél adagot készítettem ma; ebböl 16 db perec lett!

Minden hozzávalót bepakoltam a kenyérsütögépbe. Dagasztás után langyos helyen duplájára kelesztettem a tésztát. Lisztezett deszkára borítottam és 16 részre vágtam. Vékony ( de nem elég vékony!) rudakat sodortam, majd pereccé formáztam. Felvert tojással lekentem, sütöpapírral bélelt tepsire sorakoztattam, majd elömelegített sütöben pirosra sütöttem. Amikor kisültek a perecek a következö mázzal lekentem, illetve rácsurgattam:

2 e.k liszt
1 e.k. só
annyi vizet adtam hozzá, hogy palacsinta sürüségü tésztát kapjak


2 Comments:

Gyöngyi said...

Tényleg békebeli perec?? Ha igen, akkor ki kell próbálnom!

The Chef Viki said...

Nem csoda, ha kiakadtál! S ezek az emberkék kivétel nélkül észre sem veszik, hogy zavaró a locsogásuk, a tevékenységük :-o

Én az ilyet zsiráfperecnek hívom: ilyet nyújtottunk mindig a zsiráfnak az állatkertben :-))

Jöhetne is belőle egy darab!